Hogyan ismerkedtetek meg?

Böbe: Egy evangélikus táborban voltunk. Aznap ismertük meg egymást, amikor Szilárd megtért, és az aznapi összes beszélgetésünk annyi volt, hogy Szilárd elkérte a hajszárítót, mert a nővérével voltam egy szobában, és ő éppen nem volt ott.

Nem semmi időzítés! Böbe, te lelkészlány vagy, Szilárd, te pedig eredetileg ateista családból származol. Mennyire hatotta át a mindennapjaitokat az ateista világlátás?

Szilárd: Szüleim megtéréséig teljes mértékben, ezután már nem. Gyermekkorunkban nem járhattunk hittanra.

Úgy tudom, szüleid a házassági problémáik kapcsán jutottak hitre. Hogyan történt ez?

Szilárd: Édesanyám személyiségfejlesztő tréningek kapcsán több ponton is kapcsolatba került okkult közösségekkel, ami aztán oda vezetett, hogy teljesen megváltozott személyisége, a házasságuk pedig megromlott. Pszichiáterhez kezdtek járni, de világi megoldást nem kaptak a problémájukra. Édesapám eljutott Virágh Mária hívő pszichológushoz, ő ajánlotta neki Ittzés István evangélikus lelkészt Érden, hogy menjenek el hozzá beszélgetésre. Elmondásuk szerint ez volt az utolsó hely, ahova közösen indultak el, hogy egy utolsó esélyt adjanak a házasságuknak.
Az ott hallott igéken keresztül Isten rávilágított arra, hogy édesanyámnak meg kell szabadulnia az okkult bűnökből (agykontroll, kineziológia, jóga, spirituális szeánszok, buddhizmus stb…), Édesapám pedig az István bácsival folytatott beszélgetések alkalmával rájött, hogy egyedül Jézus segíthet a házasságukon, és az ő személyes életén is.

Böbe, téged nem zavart, lelkészgyerekként Szilárd ateista múltja?

Böbe: Amikor ténylegesen elkezdtünk megismerkedni, már templomba járó volt. Később, amikor elmesélte a történetüket, sajnáltam, hogy át kellett élnie, milyen, amikor a szülei szétköltöznek. De nagyon hálás voltam az Úrnak, hogy ilyen csodát tett a családjával, és így nemcsak a szüleinek a házasságát mentette meg, hanem az egész családjukat, és személyesen egyenként mind a négyüket az örök életre.

Mennyire jutott rátok, gyerekekre elegendő ideje a szüleidnek a gyülekezet mellett? Bevontak titeket is kiskortól a szolgálatba?

Mindig is nyitott életet éltünk, az emberek egymásnak adták át a kilincset nálunk, szinte soha nem volt olyan, hogy csak a szűk család volt otthon. Kiskorunktól kezdve jelen voltunk a gyülekezet életében, ami egy részről jó volt, másrészről kicsit idősebb fejjel már nagyon zavaró, hogy mindenki jobban tudta, hogyan kellene viselkednem egy adott helyzetben. Ezért elég hamar megtanultam álcázni, és tenni a szépet, közben pedig belül dúlt bennem a lázadás. Ennek tini koromban voltak látható jelei is, de akkor is próbáltam magam és a családom előtt is, de főként a gyülekezet előtt álcázni.
Aztán az Úr megítélt, és megláttatta velem, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Az nem működik, hogy péntek este bulizok, szombaton meg csendesnapon veszek részt. Ahogy az ige mondja: „Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így, mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (Jel 3,15) Bár már gyermekkoromban megtértem – 7 évesen –, rá kellett jönnöm 15 évesen, hogy a Jézussal járásom nem volt méltó Hozzá. A gyermekkori döntésemet meg kellett erősítenem, hogy valóban az Úr akaratát szeretném követni, és úgy élni, hogy az Neki tetsző legyen. Onnantól tudtam szolgálni igazán. Bizonyságot tenni más fiataloknak, gyerekeknek.

Az interjú a továbbiakban itt olvasható.