„Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz." (Ézs 58,11b)

„Jézus így kiáltott: Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek." (Jn 7,38)

Pár évvel ezelőtt az év innovációja egy olyan nagyméretű PET-palack volt (vagy inkább hordó), amelynek közepén a hordó hossztengelyénél egy, az egész hordón átérő lyuk volt található. A lyukba zsinórt fűzve a palack vagy hordó kerékként gurult a zsinórt húzó ember után. „Nagyszerű találmány - írta a National Geographic -, amely forradalmasítja a harmadik világ minennapjait, megkönnyítve asszonyok és leányok sorsát, rengeteg időt és energiát spórolva meg a nehéz korsókat cipelők számára.” A cikket olvasva egyfelől lenyűgözött az emberi találékonyság eme egyszerű és nagyszerű zsenialitása, másrészről gondolkodóba estem. Vajon ezek a lányok és asszonyok mit kezdenek majd a „megspórolt idővel és energiával”?

A találmány - félreértés ne essék - szerintem felér egy Nobel-díjjal. De mégis, gondolkodóba esem: a kerék feltalálása óta vajon mennyi energiát és időt spóroltunk meg? Megyünk a korsónkkal meríteni. - Ez az emberi sors. Bár napjainkban már nem kell megtenni kilométereket a vízért, mégis úgy tűnik, minél kényelmesebben jutunk hozzá életünk egyik erőforrásához és alapszükségletéhez, annál több időt fordítunk arra, hogy még több dolgot tekintsünk alapszükségletnek, még több erőforrást mozgósítva, és talán már kicsit a férfi-női szerepekben jobban kiegyensúlyozódva, de újabb és újabb „korsókat” keresve magunknak, újabb és újabb terheket keresve feleségeinknek, lányainknak és saját magunknak is.

A samáriai asszony példáján tájékozódva nehéz „a korsó súlya alól kipillantani”, áttérni egy új vágányra, letenni, otthagyni azokat a terheket, amelyeket az ember önszántából vesz magára - és átállni az „élet vizére”.

Jézus egy olyan országról beszél, amely tényleg létszükséglet. Egy olyan országról, ahol azonban nem kell újabb erőforrásokat keresni és azok felosztásán ügyködni, azokért konfliktusokat vállalni, mert mindez ingyen és kifogyhatatlanul áll rendelkezésre, és „árad”. Átjár, éltet, virágoztat.

Ne felejtsd el, hogy ez az Úr nem a szükség, hanem a bőség Istene!
*
Drága Istenem, köszönöm a bőséget, hogy átjársz, hogy áradsz, át- meg átmosva az életemet, a lelkemet! Kérlek, add élő vizedet! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.
A 2019-es lelki útravaló a Gyülekezeti és Missziói Osztály szerkesztésében készült. Szerkesztette: Galambos Ádám
E-mailben minden nap elküldjük ezeket az igéket és a lelki útravalókat. Amennyiben igényli, feliratkozhat napi igeküldő szolgáltatásunkra a következő címre küldött e-maillel: fraternet-napiige-subscribe@lutheran.hu
Amennyiben szeretné, követni tudja a Napi ige – Evangélikus Útmutató Facebook oldalát: https://www.facebook.com/evangelikus.utmutato
Napi ige – Lelki útravaló az év minden napjára címmel a bibliaolvasó Útmutató 2020-as igéi alapján a Gyülekezeti és Missziói Osztály szerkesztésében készült sorozat könyv formájában is elérhető és a Luther Kiadónál megrendelhető: https://bolt.lutherkiado.hu/kategoriak/konyvek/napi-ige-663-detail