Fekete Károly, Kocsis Fülöp, Palánki Ferenc és Fabiny Tamás adventi gyertyagyújtáson Debrecenben, Papp László polgármesterrel (Fotó: Barcza János/ttre.hu)

Az április 25-én, szombaton 18 órakor kezdődő online esemény a külön-külön csatlakozó részvevők fizikai távolsága miatt így lehet, hogy kevésbé lesz közvetlen. Ugyanakkor a téma fontosságát kiemeli, hogy a korlátozások közepette is létrejön az eszmecsere, arról a kérdésről, hogy csak Isten mentheti-e meg a Földet. A környezet pusztulása, a világjárvány és a háborús feszültségek által tépázott világunkban felvetődnek a kérdések, hogy merre tart az emberi történelem, visszafordíthatóak-e az aggasztó folyamatok, Isten figyelmeztetésének kell-e értelmeznünk ezeket.

Az esemény sajátossága, hogy előzetesen beküldött és az esemény során a nézők által feltett kérdéseket válaszolják meg az egyházi vezetők. Kérdéseket itt lehet küldeni, az online közvetítés pedig a ’Szólj be a papnak’ kezdeményezés Facebook-oldalán lesz.

A megszólalásra készülő püspökök egyenként is fontosnak tartották, hogy megszólaljanak ebben a témakörben és egy irányba mutattak az állásfoglalásaik.

Palánki Ferenc azt emelte ki, hogy nem Isten büntetése a jelenlegi járvány, hiszen Ő „végtelenül szeret, de megengedi a rosszat, főleg, ha nem hallgatunk rá, s a magunk feje után megyünk.”

Fekete Károly észhez térésre hívott fel, hangsúlyozva, hogy „ha nem tudunk magunktól belátásra jutni, akkor az Úristen egészen addig szűkíti azt a sávszámot, amelyen rohanunk egymás mellett, amíg lassan egyirányú utca lesz belőle”.

Kocsis Fülöp szerint nem tanulunk a történelemből, csak anyagi célokat hajszolunk, habzsolni akarjuk az életet, a lelki, igazi célról teljesen megfeledkezve.

Fabiny Tamás úgy gondolja, a válság radikális változásra késztet; a jövőre tekintve pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy „a lelkészek felelőssége is, hogy az emberek most feltámadt érdeklődését a transzcendens iránt fenntartsák és jó irányba tereljék”. 

A beszélgetés során vélhetően szó esik majd arról, hogy hogyan kell változtatnunk az egyéni és közösségi felelősségvállalásunkon, hogyan lehet erősíteni az egyházi aktivitást a teremtésvédelem területén, valamint arról, hogy be tudják-e tölteni a keresztények a társadalom „lelkiismeretének” szerepét ezeken a területeken.