Tyúkok és libák a tanórán, játék dollárért vásárolható lógónap, logisztori... Csak néhány a tavalyi év Szupertanárának, Halvax Juliannának rendhagyó, zsűrit és nagyközönséget is megragadó módszerei közül. A soproni tanárnő pályázata mellé akkor egy emberként állt oda nemcsak iskolájának szülői közössége, de szinte egész Sopron, a győzelemnek pedig nemcsak a megyében, de országszerte híre ment. Julianna izgalommal várta ezt az évet, mert most először kapott elsős osztályt. A járvány miatt azonban úgy alakult, hogy nem ez lett a legnagyobb kihívás a 2019–2020-as tanévben.  

– Egy év telt el azóta, hogy elnyerte a Szupertanár címet. Milyen változást hozott a győzelem? 

– Ez a tanév szakmailag és emberileg is meghatározó volt számomra. Rengeteg új tapasztalatot gyűjtöttem, és mivel úgy éreztem, hogy a fenti címnek meg is kell felelnem, a korábbiaknál is keményebben dolgoztam. Nagyon jó érzés volt, hogy a hunyadis diákok ebben az évben is óriási szeretettel voltak irántam, a kis elsőseim pedig az elejétől azzal büszkélkedtek, hogy az ő tanítójuk egyenesen Szupertanár!

– Mennyire ment híre az iskolán kívül azoknak a módszereknek, amikkel a zsűrit is sikerült megfogni? 

– A tanév sok közszerepléssel indult. A helyi médiának mindig a rendelkezésére álltam, hiszen a soproni, Sopron környéki lakosoknak is köszönhettem a győzelmet. Az Evangélikus Egyháznak és a Matehetsznek is fontos szerepe volt a sikerben, ők is többször kerestek meg. Országosan viszont csak írott vagy rádiós sajtófelkérésnek tettem eleget, mivel az elsőseimet nem szerettem volna magukra hagyni. Az EPSZTI felhívására beküldtem – és a kollégák szabad felhasználására bocsátottam – az általam használt innovatív módszereket, az ország több pontjáról kerestek meg pedagógusok, akik segítséget, bővebb felvilágosítást kértek egy-egy említett, bevált gyakorlatról. Elmondhatom, hogy szakmailag is mozgalmas évem volt. 

– A véghajrában közönségszavazás döntött a Szupertanár cím sorsáról. Rengetegen megmozdultak, hogy támogassák a pályázatát. Mennyire volt mindennek közösségformáló ereje? 

– Úgy érzem, nagyon. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi embert mozgósítani tudok. A legnagyobb elismerés számomra az, hogy a volt osztályaim és az akkor még leendő osztályom szülői közösségei is mennyire mellém álltak, kampányoltak a sikerért időt, energiát nem kímélve. Ez nagyon jólesett, és még jobban összekovácsolta a közösséget.

A teljes cikk itt érhető el.