Hazánkban a műemlékvédelem egyik első kezdeményezőjeként az 1815-ben Pozsonyban született, 1889-ben Nagyváradon elhunyt Rómer Flórist tartjuk számon. Katolikus pap volt, régész, művészettörténész, egyetemi tanár, az Akadémia tagja. A róla elnevezett tervet 2015-ben indította útjára a magyar kormány a határon túli (leginkább szakrális) műemlékek felújítására, karbantartására. A projekt lebonyolítója a Teleki László Alapítvány.

A Rómer Flóris-terv keretében elsősorban olyan kisebb templomok, haranglábak, egyéb épületek újulnak meg, amelyek nagyobb európai uniós vagy országos pályázatokon kevés eséllyel jutnának támogatáshoz. A Rómer-terv korábban évi kétszázötven, 2019-től évi ötszázmillió forintból működik.

Állagmegóvás szórványlétben

Evangélikus templomok főként Erdélyben kerülnek az alapítvány látókörébe. Az erdélyi magyar evangélikus egyházhoz ma hozzávetőleg harmincezer hívő tartozik, akik harminckilenc gyülekezetben és száztizennyolc szórványközösségben gyakorolják hitüket. A szász evangélikusok száma jóval alacsonyabb: 2011-ben alig több mint ötezren vallották magukat az egyházhoz tartozónak.

A szórványlétből, illetve a hívek csökkenő számából adódóan sok evangélikus templom kihasználatlan, olykor gazdátlan. A műemlékvédelem örök kérdése, mi az, amit érdemes megmenteni, és mi az, amit – lehetőleg megfelelő dokumentálás után – „fel lehet adni”. A Teleki László Alapítvány az utóbbi években több erdélyi evangélikus templom állagmegóvását, felújítását végezte el – ezeknél a fő szempont a művészettörténeti-kulturális érték volt.

Világraszóló lelet

Különösen igaz ez a kiszsolnai templomra. A Besztercétől nyolc kilométerre délre fekvő, egykor többségében szászok lakta település temploma a 14. század derekán épült. Egyhajós, torony nélküli épület. A 18. században felújították. Kiszsolna szász lakossága a 20. század utolsó harmadára elfogyott, a templom az 1970-es évek óta romosodik. Tetőzete mára teljesen elpusztult, hajójának falai részben ledőltek. A szentély falai is erősen pusztulnak, de boltozata még áll.

Tipikus erdélyi szász épületsors – egy nagyon fontos csavarral. A pusztulás, a falról a csapadék következtében lemálló festésrétegek fokozatosan láthatóvá tették a templom falképeit, amelyekről csakhamar kiderült, hogy a 14. század második felében keletkeztek. És nemcsak különlegesek, de különösen értékesek is: másolatai ugyanis a Navicellának (a szó jelentése „hajócska” – a szerk.), vagyis az egyház hajóját ábrázoló mozaikképnek, amelyet Giotto di Bondone festett a vatikáni Szent Péter-bazilika előcsarnokában. A rendkívüli művészettörténeti szenzációnak számító képek fennmaradása ezért kiemelten fontos.

És hogy hol itt az Erdély határain jócskán túlnyúló szenzáció? A Navicella egykor a mai Szent Péter-bazilika elődjében volt látható, de az épület lebontásakor teljesen megsemmisült. Ám mivel a középkorban bevett dolog volt a másolás, ennek a műnek is akadnak másolatai szerte a világon, igaz, a kiszsolnai előtt csak hármat ismertek (Firenzében, Pistoiában és Strasbourgban). Ezek közül a legrészletesebb másolat a firenzei – illetve, most már, a kiszsolnai.

A képek mentésébe bekapcsolódó Teleki László Alapítvány szakértői megálapították, hogy megóvásukra az egyetlen lehetőség az épület mielőbbi lefedése. Az alapítvány 2016-ban megállapodott a Beszterce-Naszód megyei tanács elnökével, hogy a templom szentélyének helyreállítási, valamint a kiemelkedően értékes falképek restaurálási költségeit fele-fele arányban a Beszterce-Naszód megyei tanács, illetve a Rómer Flóris-terv kereteiből az alapítvány vállalja.

A védőtető megépült, a falképek sürgősségi konzerválását elvégezték, restaurálási tervük elkészült, a helyreállítás folyik.

Bélletes kapu, szász rokonság

A Nagyszebenhez közeli, valaha döntően szász többségű települések közé ékelődött Oltszakadát magyarok által alapított helység, ahol kicsiny, alig több mint száz lelket számláló magyar közösség él együtt évszázadok óta a többségbe került románsággal. A falu központjában állnak a magyarok lakta házak és a 13. század elején épült templom.

Utóbbi eredetileg háromhajós bazilika volt, ám oldalhajóit lebontották. Főhajójához nyugat felől zömök, erős torony csatlakozik. Értékét leginkább oszlopbélletes nyugati kapuzata jelzi, amely szoros rokonságot mutat több környékbeli szász templom kapuzatával. Az épület a 18. század derekán jelentős felújításon esett át. Ekkor újjáépültek boltozatai, s új tetőzetet, valamint értékes berendezést kapott. A maroknyi magyar gyülekezet komoly erőfeszítéseket tesz ugyan, ám az értékes középkori épület felújítása, karbantartása meghaladja az erejét. A Teleki László Alapítvány vállalta a helyreállítási munkák koordinálását. 2015 óta elkészült a tetőzet helyreállítása, vízelvezetési és feltárási munkák zajlottak, nemsokára megkezdődik a kőkeret helyreállítása.

Bazilika Halmágyon

Dél-Erdélyt a 12. században népesítették be német bevándorlókkal, ám akadt egy-két stratégiai jelentőségű település, amelyet II. Endre király nem akart átadni a német telepeseknek. Ezek egyike a Brassó megyei, Fogarastól tizennyolc kilométerre fekvő Halmágy, ahol háromhajós, nagy bazilika áll. Az épületet kiváló mesterek emelték az 1230-as és 1260-as évek között, akik az 1202-ben Imre király által a Szeben megyei Kercen alapított ciszterci monostor építésén is dolgoztak, majd szerte a Barcaságban és a Mezőségen is ott hagyták a kezük nyomát.

A halmágyi templom főhajójának megvilágításáról, a kerci mintát követve, kör alakú ablakok gondoskodnak. A belsőt finoman faragott fejezetekkel és konzolokkal ékesített támaszrendszer tagolja. Rendkívüli érték az épület, amelyet azonban a körülbelül száz főből álló gyülekezet nem képes fenntartani. A Rómer Flóris-terv segítségével a templom új tetőt kapott, elvégezték a vízelvezető rendszer és a villámhárító felújítását.

Zárókövek, freskótöredékek

A Dicsőszentmártontól tíz kilométerre fekvő, szászok által alapított Szászbogács 15. században épült templomáról kiváló írás olvasható Isó M. Emesétől Evangélikus templomok Királyföldön címmel az Evangélikus Élet 2019/35–36. számában. Mint a szerző kiemeli, az egyhajós erődtemplom, melynek nyugati homlokzata előtt jellegzetes, zömök torony emelkedik, leginkább színvonalas kőfaragványai – zárókövei és pillérfejezetei –, az utolsó ítéletet és Antiókhiai Szent Margitot ábrázoló freskótöredékei, valamint az 1533-ból származó faragott faberendezése miatt érdemes a megőrzésre.

A falu szász lakossága mára jórészt eltűnt, néhány tucat magyar él itt a román és roma lakosság mellett. A Rómer Flóris-terv keretéből hamarosan állagvédelmi munkák kezdődnek az impozáns gótikus templomon. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2019. november 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.