Valóban, kilenc évtized nem nagy idő egy templom életében, de örömmel és hálával lehet visszagondolni mindarra, ami templomunkban és gyülekezetünkben az elmúlt évtizedekben történt.

Nagyon nehéz út vezetett a templom felépüléséig.

1895-ben Maszny Sámuel tanító alig egy tucat evangélikus testvérével tartotta meg az első istentiszteletet Kispest egyik állami iskolájának tantermében. Házról házra járva keresték fel a Kispesten, Pestlőrincen, Pesterzsébeten élő evangéliusokat, s hamarosan megalakult a Kispest–Szentlőrinci Ágostai Hitvallású Evangélikus Missziói Egyház”.

1908-ban lelkésze is lett a gyülekezetnek Máté Károly személyében.

Ettől kezdve még közel 20 éven át állami iskolákban, majd a szomszédos református templomban tartotta a gyülekezet az istentiszteleteit, s közben folyt a gyűjtés és a tervezés egy saját templom felépítésére. 1925-ben – Sándy Gyula műépítész tervei alapján – elkezdődhetett a templomépítés, s 1926 -ban meg is tarthatták az első istentiszteletet.

Ma már elképzelhetetlen terheket vettek magukra a templomépítők, de töretlen hittel mentek előre. A felügyelő, a lelkész és öt presbiter a saját ingatlanjaikat adták fedezetként a banknak, hogy a meglévő 400 millió pengő mellé, a hiányzó 500 milliót össze tudják szedni. Sándy Gyula nem csak ingyen készítette a terveket és ingyen vállalta, hogy felügyeli a teljes kivitelzést, hanem még 50 millió pengő kölcsönt is adott a gyülekezetnek.

Minden nehézség ellenére, 1926-ban a gyülekezet tagjai boldogan léptek be a templomunkba, amelyben még se oltárkép, se orgona, se harangok nem voltak, sőt évekig még a belső festést se tudták elvégezni, mert nem volt pénzük. De hálásak voltak az Istennek, mert nagy nehézségek közepette is megáldotta a gyülekezetet!

S ezt az áldást vasárnap, az ünnepi istentiszteleten is átéltük az igehirdetésben, énekekben, imádságokban, s abban az előre mutató eseményben, hogy az ünnepi istentisztelen a keresztség szentségébe részesült egy hatéves kislány.

A kilenc évtizede felépült kövek között tovább épül az Isten háza, lelki kövek – gyerekek, ifjak, szülők és idősek – épülnek egymásra, s hétről-hétre élettel töltik meg a templomfalakat.

Az alkalom végén a gyerekek énekének fontos üzenete volt. Deák Gabriella vezetésével szólt Pintér Béla egyik dala: „Már enyém a győzelem – NEM ADOM FEL!”

Nem adták fel a templomépítő ősök, s nem adhatja fel ezt a harcot a mai gyülekezet sem! Előttünk a példa elköteleződésből, kitartásból, áldozatvállalásból, s nekünk, mai kispesti evangéliusoknak ugyanezzel a hittel kell végeznünk a szolgálatunkat.

Az ünnep istentisztelen Széll Bulcsú lelkipásztor is szolgált, valamint jelen voltak Bonnyai Sándor – korábbi kispesti lelkész – családtagjai, Krizsán Zoltán egyházmegyei felügyelő és Gajda Péter, Kispest polgármestere.

A cikk írója a kispesti gyülekezet lelkésze.