Diener a szír Jacques Mourad, a Mar Musa közösség atyjának szavait idézi, miszerint a nyugati keresztény világ saját védelme érdekében, illetve a veszélyeket elkerülendő úgy döntött, hogy távol tartja magát a közel-keleti keresztényektől.

Az, hogy a testvérkapcsolatok ápolása valamilyen szinten megmaradt a nyugati és keleti világ gyülekezetei között, nem fedheti el a tényt, hogy a nagy nyilvánosság előtt nem találtak visszhangra a népirtáshoz hasonló vészterhes mindennapok a Közel-Keleten.

Diener határozottan kiáll amellett, hogy ez az állapot nem maradhat így, nem lehet, hogy a nyugati keresztény világ ne mérje fel ennek a helyzetnek a súlyát, és ne helyezze azon dolgok elé, amelyek jelen állás szerint mégiscsak jobban foglalkoztatják a nyugatot.

Diener példák sorával is szolgál arra nézve, hogy az egyén miként tud segíteni, így például imádsággal, vagy a segélyszervezetek munkáját támogatva. Egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy a felebaráti szeretet ne csak a saját egyház határain belül, hanem azon túl is valósuljon meg!