Nem könnyű ünnep a karácsony. Tudják ezt azok is, akik idén kivételesen vagy már hosszú ideje egyedül maradnak otthon, azok, akik dolgozni indulnak és azok, akik betegágyon fekszenek. Ezzel az írással gondoljunk mindnyájan rájuk!

Nem könnyű ünnep a karácsony. Gyermekeinknek elmeséljük a szép történetet, kiszínezve a barikák bégetésével, Jézus szamarának lelkes lépteivel, a pásztorok egymást ugrató vagy bátorító szavaival, Mária érzéseivel és József álmaival.

A kamaszoknak már nem kell a mese. Felnőttként aztán elővesszük újból a Bibliát. Akkor látjuk, mennyire mai történet. Hiszen a kisgyermek egy családi dráma közepén született. A szent család sorsa nehezen indult, úgy olvastuk, József válni akart – szép csendesen, hogy szóbeszéd ne érje őket. De ez csak a külső felület, a belső vívódásokról nem szól az írás. Csak elképzeljük, mert el tudjuk, hiszen hasonló tépelődésekben már nekünk is volt részünk. S a kisgyermek itt született meg. Abban a családban, ahol nehéz lett volna ünnepelni. S mégis ott született meg. S hozott ott is megbékélést, ahogyan olvassuk is: magához vette feleségét.

Ez az evangélium. Karácsony nehéz evangéliuma. Mert vívódásainkat nem söpri szőnyeg alá, nem csinál belőlük karácsonyfadíszt sem. De azok közül – az Isten iránti bizalom révén – tűnik elő, hogy velünk az Isten. Nemcsak egy írásnyi gondolat erejéig, hanem annyira, hogy értünk testet öltött.

Babits írja Karácsonyi énekében: „Szeress hát minket is, koldusokat! / Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk /  törékeny játékunkat, a reményt.”

Áldott karácsonyt kívánok!