Szabadi István, a fordító így vall a regényről: „Az egyházban tevékenykedők, lelkészek, lelkészfeleségek és laikus szolgálattevők mind magukra ismernek benne; érezhető, hogy Rivers saját élete és mások vallomásai köszönnek vissza a szövegben… Nem ámítjuk a leendő olvasót: nem könnyű olvasmányt, nem felívelő cselekményt kínál a Mikor a sófár zeng, hanem betekintést egy ismerős, mégis láthatatlan valóságba, ahol sokszor talán még erősebben szólal meg a megbékélés és a helyreállás evangéliuma.”

Lehet, hogy „nem könnyű olvasmány”, de ha belevágunk a vaskos kötet olvasásába, nehéz lesz letenni. Bár a regény Kaliforniában játszódik, a benne felvetett kemény kérdések a mi kérdéseink is, amelyekre olykor nehezen találunk választ.

A regény főszereplője, a fiatal lelkipásztor, Paul Hudson szinte megszállott lelkesedéssel kezd neki a Centerville-i Keresztény Gyülekezet újjáépítésének. Tudat alatt szeretné „sztárlelkész” édesapjának a sikereit is túlszárnyalni. Ennek érdekében kisöpri a gyülekezet régi, hűséges presbitereit, akik megpróbálják tanácsolni és kicsit fékezni „forradalmár” lelkipásztorukat. Amikor ennek nyomán kirobbannak a konfliktusok, gátlástalan apja így bátorítja: „Vajon a pásztor a birkáktól vár útmutatást? Sose felejtsd el, itt te vagy a főnök!”

Ennek szellemében Pault csak a számbeli és anyagi növekedés motiválja. Sajnos hűségesen mellette álló és szolgáló feleségének a figyelmeztetésére sem hallgat, így egyre távolabb kerül tőle és a fiától is. Amikor Eunice neki szegezi a kemény igazságot: „Te nem a gyülekezetet véded, Paul, hanem saját magadat”, az elvakult lelkész kimondja a keserű valóságot: „Én vagyok a gyülekezet…”

Úgy tűnik, Pault nem lehet megállítani az ámokfutásban. A felszínes növekedés – új gyülekezeti központ, új tagok – külső sikerei elvakítják, és nem veszi észre, hogy közben már elszakadt Istentől, a családjától, valódi szolgatársaitól, nincs többé egészséges kontroll. Egy lelkipásztori beszélgetésnek induló kapcsolatából „pásztoróra” lesz, és a házassága összeomlik…

Mégis van visszaút, pontosabban megtérés Paul számára, hiszen sokan imádkoznak érte. Többek között a hűséges, öreg presbiter, Samuel: „Ó, Istenem, mennyire várom hallani sófárod zengését… Kérlek, tedd meg újra, hogy Paul, sőt minden ember visszaforduljon a pusztulás útjáról!”

Samuel és Eunice kitartó imádsága meghallgattatik: Isten elvezeti Pault az őszinte bűnbánatra, megtérésre. Rendezi kapcsolatát családjával, gyülekezetével. Lemond a lelkészi szolgálatról, és új életet kezd. Ez több mint a megszokott hollywoodi happy end, ez igazi „happy start, restart”! A boldog újrakezdés lehetősége, amelynek ajándékát hirdeti a sófár hangja, az ige szava és ez a felkavaró regény.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.