Izgalmas és emberpróbáló feladatot kaptam a miskolci filmfesztiválon. A zsűrizés feladatát itt nemcsak az nehezíti, hogy napi négy-öt filmet néz meg az ember egyhuzamban, hanem az alkotások eltérő minősége is. Nem könnyű egy dokumentarista filmet összehasonlítani egy profi játékfilmmel vagy musicallel, és sokszor igen nehéz végignézni egy öncélúan erőszakos filmet. Egy dolog azonban biztos: a minőséget, a felvetett kérdések fontosságát, a mondanivalót, a megvalósítás élvezhetőségét kell mindig szem előtt tartani. Úgy gondolom, nem csak az ökumenikus zsűrinek.

Az idei CineFest érdekes utazásra hívott. Láthattunk egészen kiváló operatőri munkával elkészült olasz és amerikai történeteket a felnőtté válásról (Szólíts a neveden, Colombus), de volt film, amelyik az érzelmi felnőtté válás és a homoszexualitás kérdéseit feszegette (Isten országa). Ugyanakkor láthattunk a vallási fanatizmusról, a szexuális erőszakról, az emberi élet semmibevevéséről szóló alkotásokat is (Megtorlás, A bosszú angyala, Purgatórium, Jólét, Az éjszaka gyermekei, Lady Macbeth). A legfájóbb az volt, hogy a versenyprogram kínálatának zöméből hiányzott a szeretet, az emberi élet tisztelete. Talán üzenni akarnak a rendezők nekünk, talán nem, de az említett tendenciát tapasztalva az eddigieknél is többre lehet értékelni például Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, Oscar-díjra nevezett és Berlinben már az ökumenikus zsűri díjával is elismert filmjét, amelyben az elfogadás és a szeretet dominál.

Miskolcon is láthattunk persze olyan alkotásokat, amelyek társadalmi kérdéseket, emberi viaskodásokat mutatnak be igen jó megoldásokkal, érzékenyen. Ezeket a mozifilmeket levetíthetjük akár a gyülekezeteinkben is, egy-egy ifiórán, hogy utána megbeszéljük a látottakat. Ilyen a zsűri által díjazott Szívritmuszavarok című film, amely egy elkötelezett fiatal orvos házaspárt mutat be. Kapcsolatuk krízisben van, a férfi sokat iszik, a nő nem tudja, hogyan menthetné meg a kapcsolatot. Mégsem csak párkapcsolati mozi ez, mert a mentőorvosok életébe is bepillantást nyerhetünk, látva, mennyit ér az emberi élet, milyen nehéz döntéseket hozni nap mint nap a munkában és a magánéletben is. A Szívritmuszavarok a szeretetről és a küzdésről szól úgy, hogy viszontláthatjuk benne magunkat is.

Hollywoodi mese, mégis izgalmas kérdéseket felvető film a Brigsby mackó. Egy fiatal srác különleges újrakezdés-története, amely családról, barátságról, egymás megismeréséről és elfogadásáról szól – minden hibájával együtt is szerethető módon. Ehhez hasonló a Colombus, amelyben egy fiatal lány felnőtté válásáról, függőségtől megszabadult édesanyjával való kapcsolatáról láthatunk csodálatos képi megoldásokkal készült mozit.

A fesztivál egyik legemlékezetesebb magyarországi premierje a Loving Vincent volt. Száz művész munkájával született meg, Vincent van Gogh „stílusában”. A történet a festőművész halálának körülményeit vizsgálja, eredeti látványvilágú „festmény-” és rajzfilmként. A lenyűgöző képi megoldások mellett a festőzseni gondolatai komoly üzenetet hordoznak fiataloknak és időseknek egyaránt.

Öncélú és hiteles alkotásokat is látva egy dolog biztos: érdemes moziba járni, és ott is keresni az Istent. Mert bár nem minden film imádság, már az is jó, ha egyikmásik elgondolkodtat, tükröt tart elénk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 37-38. számában jelent meg, 2017. szeptember 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.