– Korábban már több mint öt évig dolgozott a Rózsák terén, 2016 óta ismét itt szolgál. Mit jelent az ön számára a nevelőtanári hivatás?

– Elhivatottságot, szolgálatot és nevelést. Arra törekszem, hogy a rám bízott gyermekeknek valós életcélt adjak, megpróbáljam őket jó úton tartani vagy jó útra vezetni. Ez a hitélet, a magánélet és a tanulás oldaláról is értendő. Munkám arra is kiterjed, hogy bátorítsam és inspiráljam a gyermekeket, hogy időben megláthassák, milyen lehetőségeik vannak.

– Mondana példát erre?

– Több növendékünk zenésznek tanul. Velük sokat beszélgetek arról, hogy ne csak a zenével foglalkozzanak, hanem lássák meg, a többi tantárgy is mennyire fontos. Kiemelten szoktam inspirálni őket a nyelvtanulásra, megláttatva velük, hogy ha több nyelven is jól tudnak beszélni, akkor az a későbbi zenei pályájukon, esetleges külföldi koncerteken is milyen hasznos lesz majd a számukra.

– Mi foglalkoztatja leginkább a mai fiatalokat?

– Ez nagyon sokrétű, mert gyermekfüggő. Valaki igényli, hogy többet beszélgessünk vele, másnak arra van szüksége, hogy ott legyünk, számíthasson ránk, mindeközben hadd próbálja a saját életét élni. Többen a tanulásban kérnek segítséget, de sokan vannak, akik személyes, magánéleti kérdéseikkel, problémáikkal fordulnak hozzánk. Nem mindenre tudunk megoldást adni, de bizalommal és figyelemmel fordulunk a gyermekek felé, így bennük is megvan a bizalom. Igazából a kollégiumban egy kicsit „pótszülővé” válunk az itt lakó gyermekek számára.

– Katolikus hittantanári képzettsége is van. Nevelőtanári munkája mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi szakon, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen egyházjogot is tanult. Hogyan kamatoztatja ezt a tudást a Rózsák terei kollégiumban?

– Arra törekszem, hogy a gyermekek és a szülők is érezzék: jó helyen vannak. Az intézmény evangélikus, de munkatársai és a kollégisták által ökumenikus is. Valljuk, hogy Isten egy és ugyanaz. Lehet valaki evangélikus vagy katolikus, nevelőtanárként az a célunk, hogy Istent adjuk át a nevelésben. Ebben az intézményben ez prioritás, és ezt minden itt dolgozó munkatárssal együtt komolyan vesszük. Nevelőtanárként és hittanárként azt vallom, hogy szolgálatomban a rám bízott gyermekekért vagyok. Ez azt is jelenti, hogy van, amit nem engedek meg, és ennek értelmét sokszor csak évekkel később ismeri fel az egyes gyermek. Ez nem egyszerű dolog, kicsit olyan, mint a meccsvezetés: még az igazságos döntéssel se tud mindenki számára az adott pillanatban kedvező ítéletet hozni a bíró…

– Labdarúgó-játékvezetői munkát is végez. Sok gyermeknek ez izgalmas téma lehet…

– A nevetőtanárság és a játékvezetői munka is pedagógiai szolgálat. Egy meccsen is meg kell találni a hangot, hogy miként szólunk az egyes játékosokhoz. Eközben figyelembe kell venni a meccs dinamikáját és a többi játékos lelkiállapotát is. A nevelőtanári hivatás is ilyen: minden egyes gyermekkel külön-külön kell megtalálni a megfelelő hozzáállást. Egyik helyzetben sem sikerül ez teljesen, de erre kell törekedni. A gyermekek érdeklődnek, számontartják, hogy hova megyek meccset vezetni; jó, beszélgetést elindító téma a foci. Részt szoktunk venni a győri evangélikus iskola [Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium – a szerk.] által szervezett Péterfy-kupán is. Két éve negyedikek, tavaly hatodikok lettünk. Arra büszke vagyok, hogy elhoztuk a legsportszerűbb csapatnak járó díjat. Annak is örülök, hogy az Evangélikus Középiskolai Kollégium „Koli-team” nevű futócsapata tizenegyedik helyezést ért el a harmincnegyedik Wizz Air Budapest félmaraton futóversenyen.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2020. március 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.