Nemzetek közötti kommunikátor

Nemzetek közötti kommunikátor

Share this content.

Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Budapest – Anne Morawski amerikai lelkésznő nemrégiben érkezett Magyarországra. Rendkívül agilis, szeretne egyfajta nemzetek közötti kommunikátorként az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) és a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) között minél szorosabb kapcsolatot létesíteni. Az Evangélikus.hu oldalán nemsokára részletes élményei is olvashatók lesznek angol nyelven. Hogyan került kapcsolatba a magyarokkal, és milyen tervei vannak, megtudhatják interjúnkból.

– Hogyan került kapcsolatba Magyarországgal?

– Az Új-Mexikóban lévő Los Alamos-i evangélikus gyülekezetbe olyan emberek járnak, akik közül a tudományos-nukleáris kísérletekben többen is részt vettek. Legendásak voltak az ezekben részt vett egykori fasori diákok is, így a magyar származás ismert volt nálunk. Ennek a gyülekezetnek a tagja David Baer is, aki egy monori származású magyar hölgyet vett feleségül, így egyre többen kerültek kapcsolatba magyar vonatkozásokkal. Számos alkalommal vehettünk részt olyan gyülekezeti alkalmon, melyen Magyarországról volt szó, beszélgettünk a kommunizmus alatti egyházi helyzetről és a jelenlegiről is.
David az egyetemre járó kollégistáknak is tartott előadást, akiknek én 16 éven át a lelkészük voltam. 2010-ben két egyetemistával látogattam el Magyarországra, megnéztük Budapestet, megismerkedtünk az itteni evangélikusok életével, ellátogattunk Monorra is. A következő években magyar diákok jöttek az egyetemünkre, így egyre szélesedtek a magyar kapcsolatok. Egyrészről ügyvédek jöttek gyakorlatra, másrészről pedig az egri Eszterházy Károly Egyetem kötött együttműködést az egyetemünkkel.
Öt évvel ezelőtti magyarországi látogatásomkor találkoztam Fabiny Tamás püspök úrral is, akivel beszélgettünk arról, hogyan lehetne több kapcsolatot kialakítani a két ország evangélikussága között. (Az Északi Egyházkerületnek közel tíz éve van testvéregyház-kerületi kapcsolata a Northeast Iowa-i egyházkerülettel – a szerk.) Több diákunk is jött nyári táborokat tartani, Budavárral, Szarvassal és Dabassal is kapcsolatokat alakítottunk ki. Aztán következett a YAGM-ösztöndíjasok önkéntes munkája Magyarországon. (A YAGM, azaz Young Adults in Global Mission az ELCA, az amerikai evangélikusok egyik kezdeményezése. Magyarországra évente 8-10 önkéntesük érkezik, akik számos gyülekezetünkben és intézményünkben dolgoznak nagy lelkesedéssel – a szerk.)
Tavaly nyáron 65 éves lettem, nyugdíjasként pedig eldöntöttem, hogy nem csak turistaként szeretnék ide jönni. Megerősített ebben az ELCA programja, és adta az ötletet, hogy segítsek nekik is. Balog Eszter lelkésznő a gyülekezetükben biztosított nekem lakhatást, és Budapesten is meg tudok szállni Fabiny püspök úr jóvoltából.

– Mi a feladata? Hogyan fogadták önt a magyarok?

– Azt találtuk ki, hogy legyenek angolórák, melyeket én tartok. A fiatalabb gyerekek nem annyira szégyellősek, és megpróbálnak mindig kommunikálni velem. A nagyobbak már sokkal visszafogottabbak és szégyellősek, náluk nehéz leküzdeni a gátakat, még akkor is, ha nekik sok év tanulás után már jobban kellene tudniuk angolul, mint a fiatalabbaknak.
De nagyon szeretek velük foglalkozni, és azt vettem észre, hogy szeretik hallgatni az angol beszédemet. Jól fogadják azt, ha a kiejtésben tanácsot adok nekik vagy a szókincsüket gyarapítom, még akkor is, ha nem vagyok képzett angoltanár.
A gyülekezetben sok alkalom van, amikor emberekkel tudok beszélgetni, és sokan örülnek a lehetőségnek, hogy angoltudásukat gyarapíthatják (nyelvvizsga előtt állók vagy a helyi rádióadó munkatársa például). Ezenkívül a lelkészi szolgálatban is részt vállalok. Bibliaórát tartok angolul, és van, amikor angolul prédikálok. Természetesen ilyenkor vagy megkapják a fordítást egy lapon, vagy tolmács segít a jobb megértésben. Szolgálok alkalmanként a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség templomában is, ahol általában minden vasárnap fél 10-kor van angol nyelvű istentisztelet egy, az ELCA által küldött házaspár, Rachel Eskesen lelkész és Zach Courter lelkészjelölt szolgálatával.

Szeretném elérni, hogy az ELCA lehetőséget lásson ebben, és többeket is küldjön Magyarországra. Az is jó, ha csak pár hétre vagy hónapra jönnének, de épülhetnének így az emberek közötti személyes kapcsolatok, és a fiatalok tapasztalatokat gyűjtenének. Szemre nincsen különbség az emberek között, de az életüket nagyban befolyásolja az, hogy hol születtek és hol nőttek fel. Nem baj, ha megismerjük a másik ember helyzetét és azt, hogyan gondolkodik a világról. Amerikában nem volt kommunizmus, nem voltak háborúk már régen, el sem tudják képzelni az emberek, milyen lehet az, amikor valaki a saját bőrén tapasztalja meg a legszörnyűbb dolgokat. Sokszor csak azt látják, hogy Amerika erős nemzet, az egész világ ura, de mégsem tudunk mindent irányítani és a saját képünkre formálni. Fontos, hogy kimozduljunk a földrészünkről és szét is nézzünk a világban.

– Miért érzi ezt ennyire fontosnak?

– Munkásosztálybeli családban nőttem fel, de minden biztosítva volt ahhoz, hogy tanuljak és tágítsam a világlátásomat. A teológiai tanulmányaimmal megtaláltam a fókuszomat is. A lelkészi szolgálat igen fontos volt számomra egész életemben. Sokáig egyetemi lelkész voltam és minden évben más és más diákokkal találkoztam. Iszonyúan kreatívnak kellett lenni, és új dolgokat kellett kipróbálni ahhoz, hogy gyülekezetet építsek belőlük. Most pedig azt érzem, hogy nekem az a feladatom, hogy az emberek közötti kommunikációt segítsem. Fontos, hogy az egyházaink vezetői már ismerik egymást, számos kapcsolat alakult ki a gyülekezetek között is, de a legfontosabb, hogy az emberek is megismerjék egymást. Beszélgessenek egymással a hitükről, olvassák együtt a Bibliát, és osszák meg tapasztalataikat egymással.

– Saját országában milyenek a tapasztalatai? Nyitottak az emberek mások irányába?

– Az amerikai egyháznak is az a nagy baja, hogy a gyülekezetek egyre öregednek, és legfőképpen idősek járnak az istentiszteletekre. Minden ugyanúgy van évtizedek óta, és nem nagyon szeretnék a dolgokat megváltoztatni. Lassan énekelnek, ragaszkodnak a tradicionális dolgokhoz, melyeket megszoktak. De nyitottabbnak kellene lenniük, merniük kellene változtatni, nyitni a fiatalok felé. A nagy teológiai problémák (igazságosság, politikai kérdések, menekültkérdés) sokszor a fejük felett zajlanak. Persze vannak élénk és nyitott gyülekezetek, de a többséghez nem jutnak el az információk, a saját szűk körükön túl nem ismernek semmit. Ezért fontos lenne a nézőpontokat kitágítani. Szorgalmazni fogom, hogy egyre több kapcsolatot létesítsünk egymással ezen a téren is. Lehetőség szerint jó lenne erősíteni az amerikai és magyar gyülekezeteket is a kapcsolatépítésben.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!