A Reichstag különleges hely Berlin centrumában. A történelem egy különleges helyszíne. A nyitó istentisztelet egyfajta győzelmi alkalom is volt a történelem viharos évtizedei felett.

„Ezért ez a Kirchentag küldetés is mindannyiunk számára, hogy az elkövetkező időben lássuk egymást úgy, ahogyan Isten is tekint ránk” - mondta Markus Dröge püspök prédikációjában.

Mivel a közös istentisztelet ünneplésére ezen a napon nem volt lehetőség - még akkor sem, ha Berlin, a német főváros óriási területen helyezkedik el –, de százezer ember befogadására mégsem alkalmas terület, így három helyen is zajlottak a nyitó alkalmak.

Feketébe öltözött emberek óriási labdákat tartva fejük fölé lépdeltek át a tömegen.

Az egyik labda a múltat jelképezte, történelmi képek is voltak rajta. A demokrácia felelősségére emlékeztette a látogatókat.

Egy további a mát szimbolizálta, graffitikkel festve a berlini nagyvárosi életet.

A harmadik labda a tömeget tükrözte. Az emberek láthatták magukat benne. És láthatták a mellettük álló másik embert, de még a távolban lévőket is.

„Kapcsolatokat építünk, ha a másikra tekintük” - mondta a Kirchentag elnök asszonya, Christina Aus der Au. És ez meg is történt: az idősek átadták a mellettük álló időseknek azokat az összecsukható székeket, amelyeket magukkal hoztak, hogy ők is pihenhessenek pár percig. Mások helyet biztosítottak a tömegen átvonulóknak, megint mások vizet osztottak a szomjazóknak. Régen látott ismerősök köszöntötték egymást, de akik először találkoztak, azok is bátran megszólították a másikat.

„Megnézzük mi volt és mi van. Nem hagy hidegen a másik ember, hanem megmozgat, megváltoztat bennünket” - erősítette meg Markus Dröge püspök a gondolatot, a vendéglátó Berlin-Brandenburg-Schlesische Oberlausitz Evangélikus Egyházának vezetőjeként.

A Reichstagon lévő zászlók félárbócra húzva lengtek a szélben. A manchesteri terrortámadás áldozataira emlékezett Németország. De több ezer ember azokért is imádkozott, akik betegek, haldokolnak, akiknek szívük gondokkal teli. Nem szabad elfordítani róluk a tekintetünket, még akkor sem, ha nehéz rájuk tekinteni.

Az istentisztelet bevételét Görögországba küldték, ahol a pénzből az evangélikus egyház menekülteket segítő projektjeit fogják támogatni.

„Ha mindent megtettünk, mindent elhordoztunk, mindent láttunk, mindent átéltünk, akkor vagyunk közel a mennyben a másik emberhez” - Hanns-Dieter Hüsch szavaival zárta Markus Dröge a prédikációját. Majd Arnd Schomerus lelkész Isten keresésére kérte az embereket.

A résztvevők pedig ezzel a gondolattal indultak útnak: „Isten lát engem.”