– Először is a Nigériai Lutheránus-Keresztyén Egyház vezetőjeként szeretném együttérzésemet kifejezni azzal a több tízezer észak-keleti családdal, akik a kereszténység, az iszlám és más vallásközösségek tagjaiként elszenvedni kényszerülnek a Boko Haram fegyveresen szűnni nem akaró támadásait. Sajnos a falvakban élők közül szeretett emberek ezreit veszítjük el napról napra. A január elején Borno államban Baga városában végrehajtott értelmetlen gyilkosságok családok, templomok, mecsetek, iskolák, üzletek és cégek ezreinek okoztak veszteségeket. Bebizonyosodott a Boko Haram durvasága és azt is, hogy sajnos Nigéria lakossága tehetetlen, nincsen abban a helyzetben, hogy megvédje önmagát.
Borno, Yobe és Adamawa szövetségi államokban a Nigériai Lutheránus-Keresztyén Egyház a Boo Haram fegyveresek támadásainak 2009-es kezdete óta – amióta megpróbálnak egy iszlám államot létrehozni ebben az országrészben – erőteljes veszteségeket szenvedett. A leginkább Arewa és Shall-Holma egyházmegyék érintettek. Az ottani püspököket két hónappal ezelőtt arra kényszerítették, hogy hagyják el hivatalukat.
Több ezer elkergetett ember esetében sem tudjuk, mikor térhetnek majd újra vissza otthonaikba. Sok evangélikus templomot és intézményt, így a Gombiban és az Arewában lévő katedrálisokat is porig égettek vagy egyszerűen elvették tőlünk. Arewában és Shall-Holmában templomaink mintegy 50 ezer híve nem tudott karácsonyi vagy újévi istentiszteletet tartani.

– Az egyházak és a keresztény közösségek hogyan foglalkoznak az érintettekkel?

– Több ezer menekülttel kell számolni az érintett államokban. Numan evangélikus centrumába körülbelül 500 menekültet vettünk fel, további emberek pedig családoknál kaptak menedéket. Bátorít engem az, hogy tagegyházainkban keresztény és muszlim hitű emberek számára is megnyílnak az ajtók és az erőszak elől menekülő polgárok között nem tesznek különbséget.
Nem szeretnénk menekülttábort megnyitni, hanem a helyi önkormányzattal együttműködve szeretnénk segítséget nyújtani a szükséget szenvedők ellátásában és támogatjuk otthonaikba való visszatérésüket. A lakosságot a helyszíneken mobilizáljuk és élelmiszert, vizet és ruhát gyűjtünk. A hivatalok és a muszlim szervezetek is erősen részt vesznek ebben, matracokat, ágyneműket bocsátottak rendelkezésre.

– Van Önöknél ökumenikus- vagy vallásközi összefogás az érintettek megsegítésére?

– Igen is, meg nem is. Igen, mert a vallási közösségekként tudatában vagyunk annak, hogy az üldözötteknek szükségük van a segítségünkre és mi mindannyian a legjobb tudásunk és erőnk szerint tesszük a dolgunkat e téren. Keresztényként a kormányzatot is annak tudatára ébresztettük, hogy véleményünk szerint a Boko Haram tudatosan támadja a keresztény lakosságot. Ezzel persze nem akarjuk tagadni azt, hogy a muszlimok is támadásoknak vannak kitéve és őket is sokszor meggyilkolják, de az áldozatok legnagyobb száma mégis keresztény oldalról kerül ki.
De miért mondom azt, hogy nem? Azért, mert muszlim testvéreinkkel nem folyik párbeszéd arról, hogy a Boko Haramnak milyen szándékai és hatásai vannak. Ennek a militarizált csoportosulásnak a létezése szakadékot hozott létre a keresztény és a muszlim lakosság között. Ez már odáig fajult, hogy nyíltan és őszintén már nem tudunk erről a közös ellenségünkről beszélni.
Fájdalmas dolgokat élünk át családjainkban és az egész országban. Egy példát mondanék egy olyan családról, amelyben vegyesen vannak keresztények és muszlimok: Nemrégiben négy keresztény testvér magához fogadta egyikük muszlim lánytestvérét, aki a támadások miatt menekülni kényszerült otthonából. Pár nap múlva azonban a fiú testvér arra kérte, hogy keressen magának másik tartózkodási helyet, mert nem bírja elviselni a többi keresztény testvér ellene folyó nyílt kritikáját és becsmérlését. Hogyan lehet ilyen kapcsolatokat meggyógyítani és újra helyre állítani, ahol a „testvér őrizője” a radikális vallási meggyőződések miatt, szó szerint testvére kínzójává válik?
Sajnos néhány muszlim testvérünkben sem bízhatunk már, mert nem tudhatjuk, hogy őszinte-e, amikor arról beszél, hogy elutasítja a Boko Haramot. Hasonló figyelhető meg a kormányzattal, a politikai pártokkal és egymással folytatott vitáikkal kapcsolatban is. Ellenségeink nigériai polgárok és meglehetősen nehéz ezzel az ellenséggel szemben harcolni és a sokvallású, etnikailag sokszínű ország, állam és családjainak tagjai között a bizalmat helyrehozni.

– Hogyan mutathatják ki a lutheránus egyházak, közösségek és az egész világméretű kereszténység azt, hogy szolidárisak Önökkel?

– Ki kell mondani, hogy a nigériai keresztények haragudnak azért, mert a Boko Haram borzalmas rémtettei őket érintik a leginkább. Nem halljuk eléggé és nem elég energikus a világon élő keresztények hangja, amely elítélné ezeket a terroristákat, akik közöttünk, Észak-Keleten élők között gyilkolnak. A világ keresztényeinek meg kellene tanulniuk bátran kimondaniuk a szolidaritásukat. Az a benyomásunk, hogy nem elég hangsúlyozottan sürgetik azt, hogy a Boko Haram által gyakorolt terrorizmusnak véget kell vetni.
Jelenleg nem aktuális Nigériában a vallásközi dialógust tovább folytatni, annak ellenére, hogy korábban ennek pozitív hatásai voltak az ország szociális összetartozásának tekintetében. Annak a ténynek a tudatában, hogy most mindenki azzal van elfoglalva, hogy a saját hitét és vallását védelmezze, tovább kell lépnünk a koegzisztencia témájának újrafogalmazásában. Kritikusan meg kell kérdőjeleznünk és nyíltan kell arról beszélnünk, hogyan is néz ki a keresztény és muszlim lakosság közötti kapcsolat és az asztalra kell tenni azokat a kemény tényeket és borzasztó tetteket, amelyeket tapasztalunk. Ehhez azonban a világméretű kereszténység szolidaritására van szükségünk.

– A nemzetközi politika hogyan segíthetne ezen a helyzeten?

– Nigériai keresztényként halljuk a sok oldalról érkező hangokat, amelyek a Boko Haram általi gyűlöletet tematizálják. Ismerjük országunk korábbi polgárháborúinak történetét: azok a politikusok, akiktől az emberek megvonták szavazataikat, szabályozhatatlan fegyveres felkeléseket robbantottak ki országszerte. Keresztényként a békét szorgalmazzuk, de nem nézhetjük egyszerűen tétlenül, hogy a mieinket értelmetlenül lemészárolják. Ennek az országnak a polgárai vagyunk és nem menekülhetünk el állandóan a Boko Haram elől. Jogunk van arra, hogy megvédjük magunkat és ha eljön a legrosszabb, akkor egy több mint 170 millió lakosú ország katasztrófába hullik.
Gyengeségei ellenére a nigériai kormányzat megpróbálja a tőle telhetőket és az erőszaknak véget akarnak vetni, de bátorításra és támogatásra van szükségük ehhez. Mivel békére vágyunk, különösen is a februári választások fényében, ezért támogatást kérünk a népközösségektől. Különösen is a Lutheránus Világszövetséget és az egész evangélikus egyházközösséget kérjük arra, hogy imádkozzanak értünk.

Dr. Nemuel A. Babba a vezetője a Nigériai Lutheránus-Keresztyén Egyháznak, amely kilenc egyházkerületből áll és mintegy 2,2 millió hívővel rendelkezik. Nigériában van még rajtuk kívül egy másik lutheránus közösség is. A Nigériai Lutheránus-Keresztyén Egyház 1961-ben csatlakozott a Lutheránus Világszövetséghez.