Amennyiben igaz Ovidiusnak az a mondása, miszerint „bajban ismerszik meg a barát”, akkor Magyarországon – a hétköznapi hírekkel ellentétben – sokkal inkább összefogás, mintsem ellentétek vannak. Hazánk belső egyensúlya igazán a katasztrófák idején szokott helyreállni. Amikor segíteni kell, oda kell menni és erősíteni, vagy megvédeni valamit, akkor a széthúzás, a politikai pártoskodás, a pesszimizmus helyére az együttműködés, a segítségnyújtás áll.

Igaz ez, ha visszagondolunk a korábbi árvizekre, vagy katasztrófákra. A mostani, 2013-as árvíz hasonlót mutat. Emberek, akik a Duna mellett élnek vagy akik akár több száz kilométert is utaznak azért, hogy két kezükkel vegyenek részt a védekezésben mind összeállnak, hogy segítséget nyújtsanak a bajbajutottaknak. Az egyházak a segélyszervezetekkel együttműködve igyekeznek a segítésben aktívan bekapcsolódni. Példaértékű, hogy az önző érdekek helyett a felelősségvállalás egy egész országot képes megmozdítani.

Tegnapi napon egy olyan fényképpel találkoztam, melyen a Suhanj! Alapítvány egyik kerekesszékes önkéntese Szigetmonostoron homokzsákok elhelyezésénél segít a gáton. Szilvágyi Gergő példamutatásával felülír minden sztereotípiát és megmutatja: nem az a kérdés, hogy mennyire tudok fizikai állapotomból kifolyólag segíteni, hanem hogy segítek-e vagy sem.

Ez a hozzáállás gyorsan bejárta a közösségi oldalakat. Ezrek osztották meg, merítettek példát Gergő hozzáállásából. És hogy Gergő hogy reagált a sok kedves szóra? Fényképe alatt ez olvasható: „Köszönöm szépen mindenkinek! Nagyon kedvesek vagytok, de az elismerés nem csak engem illet, hanem mindenkit, aki ebben a helyzetben segít, hozzájárul a védekezéshez, amivel tud. Megéri! Életre szóló élmény marad.”

Gergő hozzáállásából kiindulva ezúton is biztatjuk a kedves olvasót, hogy keresse meg, hogy ő maga hogyan tud segíteni azokon, akiket most nagy veszély fenyeget. Mindenki megtalálhatja saját feladatát. Akár adománnyal, akár zsákok megtöltésével, vagy a munkások ellátásával bekapcsolódhat a munkába. Keresztényként felelősséggel tartozunk nemcsak magunk, hanem mások épségéért is, ezért különösen fontos, hogy részt vegyünk a munkálatokban.