Külön program indult a gyermekek támogatására és a várandós asszonyok megsegítésére. A pszicho-szociális segítségnyújtás mellett már a negyedik belső menekülteket fogadó közösségi szállás felújítását kezdte el a szervezet a Kherszon melletti Bilozerszkij járásban. A segélyszervezet nemzetközi programjainak vezetője, Bálint Gábor és ukrajnai képviselője, Gerevich János járt a térségben.

Kelet-Ukrajnában koránt sincs vége a háborúnak. Az utóbbi hetekben a harcok intenzitása némileg csökkent, de augusztusban még tizenhat civil halt meg és hetvenöten sérültek meg. A halálos áldozatok száma lassan a tízezerhez közeledik, a belső menekülteké pedig meghaladja az 1,7 milliót. A segélyszervezet több program mellett százötven ház felújítását is támogatja a harcokban károkat szenvedett településeken, ezeket járjuk végig utunk során.

Ahogy közelebb érünk a frontvonalhoz, egyre gyakrabban találkozunk ellenőrző pontokkal. Mindenhol megállítanak, elkérik a papírjainkat, kíváncsian vizsgálgatják a magyar rendszámú, segélyszervezet emblémájával ellátott autót és utasait. Néha egy-egy kiskatonákat szállító nyitott teherautó is elhúz mellettünk. Ettől függetlenül a frontvonaltól néhány tíz kilométerre nehéz elképzelni, hogy szinte minden nap – főleg az esti órákban – elkezdik lőni egymást az ukrán katonák és a szakadárok. 

Szlavjanszkba érkezünk, itt kezdődtek az első komolyabb összecsapások. Néhány kormányzati és rendőrségi épület még szétlőve áll üresen, de ettől eltekintve már alig-alig látni a harcok nyomait. Az emberekkel beszélve azonban felelevenednek a borzalmak. Natália Alekszejevna négyéves és öthónapos kislányával él Szeleznyivkában, Szlavjanszk mellett. A harcok során a házuk találatot kapott, többször a kertből menekültek le a pincébe, miközben golyók és srapnelek záporoztak el mellettük. Házukat elkezdték felújítani, de szinte minden tönkrement, a család havi harmincezer forintos jövedelme a túléléshez is alig elég. 

Átmegyünk egy szomszédos házba, ahol Tatjána Nyikolájevna meséli el, hogyan menekültek ki a faluból, amikor a harcok elkezdődtek. Autójuk nem volt. Találtak egy bátor taxisofőrt, aki majd’ egyhavi fizetésért vállalta a kockázatos utat. Tatjána négy gyerekével indult el. Autójukat több találat érte, egyik kislányának a kezét lőtték át, a másiknak csak a kabátját érte a golyó. Nagyon sokan azonban nem voltak ilyen szerencsések, menekülés közben több civillel mesterlövészek végeztek. 

A frontvonallal párhuzamosan autózunk tovább délre. Lassan haladunk, errefelé a rengeteg kátyú miatt még a főútvonalakon is érdemes mindenre felkészülten vezetni. Mariupolban néhány vállalkozó kedvű fiatal a tengerben fürdik, az étteremben, ahol vacsorázunk esküvőt tartanak. A menyasszony kint ül a teraszon, a jól öltözött násznép is szép lassan megérkezik.

Szartanában egy falunapra vagyunk hivatalosak. A görög gyökerű település lakói szirtakit járnak, iskolai kórusok énekelnek, este zenekarok lépnek fel, pedig a harcok ezt a települést is megviselték. Tizenheten meghaltak és huszonnégyen megsebesültek. Ahogy befordulunk a Szoborna utcába, Natália Zsilkina, a város egyik szociális munkása mutatja, hogy mely házak kaptak találatot. Az egyikben egy kilencéves kisgyerek maradt árván, a másik házban épp kint voltak az udvaron, amikor a Grad rakéta becsapódott. Ketten meghaltak, egy kislány a lábát vesztette el. A településen a harcok előtt több mint ezren jártak iskolába, most csak nyolcszázan, viszont befogadtak közel száz menekült családot.

A szomszédos Talakivkában a polgármester kísér minket. Az egyik szétlőtt ház mellett kiszállunk. A falu vezetője arra figyelmeztet, hogy szigorúan csak az úton maradjunk, ha letérünk a mezőre könnyen aknára léphetünk. A sok akna miatt a földek egy részét nem tudják megművelni. Ezen a nyáron három traktoros felrobbant, egyikük meghalt, ketten nagyobb géppel voltak kint, így túlélték a robbanást. 

Margarita Berezovszka végig itt élt a harcok során, mutatja nekünk a házukba csapódott lövedékeket. A kertjükbe ásták be az egyik tankot, nem csoda, hogy a ház több közvetlen találatot kapott. A család nem adja fel, otthonukat elkezdték felújítani, pedig a frontvonal látótávolságban húzódik.

Hnutovóban már csak két kilométerre vagyunk a frontvonaltól. Galina tizennégy éves kislányával éppen aludt, amikor két hete a ház előtt csapódott be egy akna. Szerencsére a falak megóvták őket a repeszektől. Évekkel ezelőtt Csecsenföldről menekültek el az ottani harcok elől. Akkor nem gondolták, hogy a háború újra eléri őket.

Nehéz megjósolni, mikor érnek véget a harcok Kelet-Ukrajnában, az áldozatok száma mindkét oldalon tovább nő. A segélyszervezet tovább folytatja munkáját, a segítségre még hosszú ideig szükség lesz.