Az októberi Tamás-mise (Rádszegezve minden szem) eseménye a Facebookon: https://www.facebook.com/events/929028743875898/

- Minden szem rádszegeződött 2015 szeptemberében, amikor is felkértek az Evangélikus Egyetemi Gyülekezetben való szolgálatra. Hogyan élted meg a kezdeteket?

- Amikor Krámer György (az Országos Iroda igazgatója – a szerk.) felkért erre a szolgálatra, még nem tudtam pontosan, milyen helyzetben van az egyetemi gyülekezet, majd kiderült, hogy teljesen elölről kell kezdeni a gyülekezetépítést. A püspök (dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke – a szerk.) azt mondta, hogy szabad kezet kapok, és én mindig is ezt szerettem volna. Csak nem tudtam, hogy a vágyott szabadsággal jól élni egyben nehéz is. Teológus koromban sokáig csak az egyházamban jelenlévő korlátokba ütközést éltem meg. Legfőképp azt, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről nem beszélhetek úgy, ahogy akarok, ahogy szeretnék, ahogy tudnék a leghitelesebben. Mert ezek bizonyos szemszögből nézve botrányosak is lehetnek. Ezért nem is lettem lelkész sokáig (az Evangélikus Hittudományi Egyetem elvégzése után nem kérte felszentelését, hanem világi munkahelyen dolgozott közel hét évet – a szerk.). Most pedig Tamás püspök annyit mondott, hogy „szabad kezet adok neked”. És ez kegyelem. Ez egy csoda. Csak nagyon nehéz. Megkaptam, amit kértem: tessék, csinálj, amit akarsz! Ez egy olyan kondíció, ami ideális számomra, de a budapesti egyetemi gyülekezet helyzete korántsem volt az.

- Milyen volt az első év?

- Érdekes volt. Azt lehet mondani, hogy pozitívan csalódtam abban, hogy mindig van erre, vagyis az egyetemi keresztény közösségre érdeklődés, igény. Minden héten volt új érdeklődő. Már az is eredmény, ha az első alkalom után másodjára is eljönnek. De ennél sokkal hosszabb folyamat az, hogy elköteleződjenek, és abból egyszer egy közösség legyen. Bár láttam példát erre is, hogy rövid időn belül fiatalokból erős, egészséges és élvezhető közösség alakult ki, a KözösPont fesztivál misszióban például (a KözösPont sátor a kereszténységet képviseli különböző hazai könnyűzenei fesztiválokon, 2000 óta minden évben – a szerk.). Nagyon gyorsan összejött egy olyan befogadó és elfogadó ökumenikus csapat, aminek az élményére azután egész évben vágynak a fiatalok. Ebben a közösségben végzett szolgálatommal személyesen is be tudok mutatkozni mint egyetemi lelkész, ami által sokkal hamarabb megbíznak bennem. A Közös Pont missziót ajánlom az egyetemistáimnak is, főleg, hogy kevés evangélikus vett benne részt idén, de a Közös Ponton belül és a fesztiválozóknak én is ajánlom a saját közösségemet. Továbbá ők számomra egy olyan vágyott mintaközösség, amelyhez hasonlót kívánok én is az egyetemi gyülekezetben. Ebben az évben a Szélrózsától is vártunk eredményeket, mert ott is jelen voltam. Megismerkedtem olyanokkal is, akik ebben az évben önkéntesen segítik a szervező munkámat. Továbbá a Föld Sója sem maradt eredménytelen. Emellett az összes egyetemistával foglalkozó szervezettel felvettem a kapcsolatot és folyamatosan törekszem velük az együttmüködésre. Már a Tamás-misével is sokkal mélyebb a kapcsolatom, mint egy éve, és ennek nagyon örülök, mert tudok velük együtt dolgozni, és ebből lehet valami jó. Ők is jobban megbíznak bennem, én is jobban látom, hogy kik ők, hol vannak a közös felületek. Ugyanígy a MEKDSZ-ben is (a MEKDSZ egy olyan missziós szervezet, amely az egyetemeken és főiskolákon összegyűjti és közösségébe fogadja a különféle felekezetű keresztény diákokat – a szerk.).

- Az idei évadra mik a terveid?

- Seben Glória kollégám által ismertem meg László Dávidot, aki a PROMISSZ-ba jár (Pesti Református Egyetemi Misszió – a szerk.). Vele kezdtünk szeptember 26-tól egy Egyetemi Movie Nightot, amit közösen hirdetünk meg a PROMISSZ-szal. Itt olyan filmeken megyünk végig, amelyek világi filmek, de valamilyen szinten mély témákat dolgoznak fel, amivel lehet majd mit kezdeni. Ez havonta egyszer lesz vasárnaponként. A Tamás-mise szintén havonta egyszer lesz. Emellett szeretnék októbertől dialógus-prédikációkat folytatni, amikor lehetőség szerint egy választott férfi kollégámmal prédikálok. És ez egy olyan müfaj szerintem, amit Budapesten nem csinálnak még, és talán ezzel lefedek egy olyan igényt, ami több szempontból is érdekes lehet. Hétfőnként folytatódik a Hétköznapi Mennyország, ami egy tematikus beszélgetéssorozat. Illetve a Nyílt Napok is folytatódnak. Havonta egyszer jön hétfőn egy vendég, és az éppen aktuális beszélgetéssorozat témáját együtt dolgozzuk fel. Tavaly volt egy nyelvész, egy író (Kornis Mihály) és egy angol drámakutató és tanár. Azt is remélem, hogy sokkal szorosabb lesz a kapcsolat a Tamás-misésekkel, a MEKDSZ-esekkel, a PROMISSZ-osokkal, és a Közös Pontosokkal.

- Néhány gondolatot megosztanál velünk a mostani mottóval kapcsolatban?

- Amióta ordináltak, én folyamatosan érzem az Ő tekintetét rajtam, ami a legnagyobb dolog, amit el lehet mondania egy embernek, hogy az Isten folyamatosan ránéz, rátekint. Amit ebből tapasztaltam, átéltem, azokat fogom elmondani vasárnap.