Csányi Vilmos etológus arra a kérdésre, hogy a biológiai evolúció mennyire jósolható meg előre kifejtette, hogy annak hatására, hogy mind a természet, mind az ember meghatározott szabályoktól eltérő viselkedéssel bír az evolúció alakulása csak sejthető, de az egyáltalán nem jósolható. A Széchenyi–díjas tudós figyelmeztette a jelenlévőket, hogy „a világ népessége ma meghaladja a hétmilliárd főt, ami a számítások alapján 2030–ra eléri a kilencmilliárdot. Ez jelzi, hogy valamilyen változáshoz közeledik az emberiség.” Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója a rendszerszervező képességgel kapcsolatban kifejtette, hogy „közösség akkor keletkezik, ha van közös akció, közös hiedelem, közös konstrukció és hűség.” Mint mondta, igazi közösséghez a felsoroltak mindegyike, így a hűség is hozzátartozik, annak hiányában laza szerkezetről, a valóságban nem életképes közösségről beszélhetünk csupán.

Az előadásban a közös hiedelem megfogalmazásával kapcsolatban a tudós kiemelte, hogy a tudást és saját hiedelmeinket nagyon sokszor összekeverjük. Szent Ágoston Vallomások című művét említve Csányi Vilmos megjegyezte, hogy „Tudásunk nagy része hiedelemre épül. A társadalom is hiedelmeket generál és fogad el. Azonban ahhoz, hogy megértsük mi is a hiedelem, fel kell tennünk a kérdést: Miért jelentek meg a hiedelmek?” Az etológus emlékeztetett arra, hogy az állatoknál és a természetben máshol nem, csak az embernél találkozunk ezzel a fogalommal. Meglátása alapján a hiedelemre azért van szükség, hogy a közösség működhessen, hiszen egy közösség létrejöttéhez és fennmaradásához absztrakció és az ebből következő hiedelem nélkülözhetetlen. A hiedelemből hiedelemkonstrukciók jönnek létre. Ilyenek többek között a vallás, a tudomány, a matematika és a politika. Az etológus szerint „sajnálatos, hogy a modern társadalomban a hiedelemkonstrukciók elváltak a közösségtől. Ma már nincsenek alapvető irányelvek, hanem helyébe a te döntsd el, hogy mit választasz gondolata lépett.” Mint kifejtette, az önérvényesítés felülírta mai társadalmunkban a közösségen való segítés gondolatát. Ebből adódóan a hiedelem az egyénnek önmagára vonatkoztatva található, mely egyszemélyes közösséget alkot. „Nem a közösséghez, hanem magunkhoz vagyunk hűségesek, így a valódi közösségek eltűntek. Bár keletkeznek ma is közösségek, de azok a versengés miatt megszűnnek” – fogalmazott Csányi Vilmos. A ráció és hiedelem kapcsolatában a tudós kifejtette, hogy előbbi másodlagos az utóbbihoz képest. „Sokkal inkább elhiszünk valamit és keresünk hozzá bizonyítékot, mint a bizonyítékok alapján építünk fel rendszereket.” Ezzel kapcsolatban Szent Ágostont idézte, aki azt mondta, hogy a Biblia nem tartalmaz bizonyítékot, hanem hiedelemre épül, azaz vagy hiszek benne, vagy sem. „Mai időnkben a racionalitás – másodlagos szerepéhez képest – meghatározó értékké vált, pedig a valóságban a ráció valamilyen hiedelemhez kapcsolódik” – mondta az etológus.

Csányi Vilmos az emberi természettel kapcsolatban két csoportot említett. A közösségben élő ember viselkedését, mely valamelyest – a közösség szabályai alapján – kiszámítható, és a nagy tömegben élő embereket, akik viselkedéséről és reakcióiról szinte semmit sem tud a tudomány. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy „a történelemnek számos olyan fordulata volt, amelyre nem számítottunk. Ugyanúgy nem lehetett tudni, hogy nem dobják le a harmadik atombombát, mint azt sem, hogy nem háborúval omlik össze a szovjet diktatúra.” A Széchenyi–díjas akadémikus szerint a mai gazdasági válság is hasonlóan kiszámíthatatlan volt, hiszen a termelés oldaláról minden rendelkezésre állt, a gazdasági változások azonban katasztrófához vezettek. „Ennek egyik oka szabályozási problémából eredhet. Az emberiség a kapitalizmusban nem tudja rendesen használni a megtermelt javakat” – fogalmazott az MTA doktora. Csányi Vilmos meglátása szerint a globális társadalom nem viseli el az éhhalál tényét – ezért támogat segélyszervezeteket – azonban a bajbajutottakon csak felszínesen, akciószerűen segít, nem pedig hosszú távú, kidolgozott, humánumra épülő stratégiával.