Az ország evangélikus iskoláiban működő diákönkormányzatok vezetői, valamint az őket patronáló pedagógusok vettek részt az alkalmon, amelynek fő témája a szolidaritás volt. Rengeteg érzékenyítő foglalkozás, előadás, beszélgetés, színházlátogatás segítette ennek megértését, átélését.

A diákparlament pénteken Novotny Dániel iskolalelkész nyitóáhítatával kezdődött, majd Mészáros Attila diakóniai munkatárs és egy szomáliai menekült beszélt a fiataloknak a migránsok helyzetéről. Ezután a résztvevők látogatást tettek az Aszódi Javítóintézetben. A Snétberger Alapítvány szervezésében zenés estével és tehetséges roma zenész fiatalokkal folytatott beszélgetéssel ért véget a nap.

A szombat reggeli áhítatot Koczor Tamás lelkész tartotta, majd Mandák Csaba Pál, az EPSZTI igazgatóhelyettese tartott empátiaérzékenyítő programot a szolidaritásról, aztán csoportfoglalkozások várták a résztvevőket.

Lázár Péterrel, a nyírteleki Kedvesház esélyteremtő program vezetőjével és a Nyíregyházi Roma Szakkollégiumból érkezett fiatalokkal, Balogh Jeniferrel és Oláh Róberttel beszélgethettek ezután a résztvevők, majd a nap színházlátogatással ért véget: a budapesti Játékszín Virágot Algernonnak című előadását tekintették meg.

Fogyatékkal élők útjai címmel varsárnap délelőtt dr. Ozvári-Lukács Ádám ügyvéddel, vakfocijátékossal és Holló András kerekes székes tánctanárral beszélgettek a résztvevők. A program végeztével pedig a Novotny Dániel iskolalelkész által tartott záróáhítat után vettek búcsút egymástól.

A rendezvény kapcsán megkérdeztünk diákokat is arról, hogy érezték magukat a parlamenten. A következő véleményeket, beszámolókat kaptuk:

„Nem is tudom, hogy kezdhetném, mert igazság szerint leírhatatlan élményben lehetett részem ez alatt a pár nap alatt. Tegyük hozzá, hogy elég nehézkesen indult az egész, már az odaút szempontjából is, mivel nem mondhatjuk, hogy Viktorral jártasak lennénk Aszódon, de ahogy mondani szokták, a kalandokból sosem elég! Így hát egy pár őrangyal segítségével eltaláltunk a gimnázium hatalmas kapujáig, ahol már aggódva várt minket Erika.

Az előadásra már teli hassal ültünk be, és bár nem láttuk sok esélyét, hogy ébren tudunk maradni, végül elég elgondolkoztató, érdekes előadásban lehetett részünk. A másik oldalról nézhettünk a migráció kérdésére, de egyáltalán nem a szokásos módon, hanem egy élő példával alátámasztva. Ezek után egy kisebb csoportfoglalkozáson vehettünk részt. Itt az ismerkedés mellett szabályokat állítottunk erre a három napra, amikkel barátságosabbá és jobbá varázsoltuk a hétvégét. Ezután a csapatunk az Aszódi Javítóintézetet ismerhette meg kicsit közelebbről. Megtudhattuk, hogy miért kerülnek oda fiatal fiúk, hogy telik egy napjuk, majd egy rövidebb beszélgetés során a gyerekekkel is volt alkalmunk beszélgetni. A kollégiumba visszaérkezve meleg vacsorával vártak minket, amit egy kis szabadidő követett. A nap végén a Snétberger Alapítvány által felkarolt tehetséges fiatalok mutattak be egy csodás produkciót, aztán beszélgetés zárta a napot, ahol válaszoltak a felmerülő kérdéseinkre. Zárásul pedig zenés áhítaton vehettünk részt.

Mi este még sokáig beszélgettünk a fotelekben újdonsült barátainkkal, egy kisebb csoport pedig belekezdett a napok fénypontjába, a csocsóbajnokságba. Az éjszakai beszélgetés miatt másnap kicsit nehéz volt a kelés, de a meleg tea adott egy kis erőt a nap folytatására. Délelőtt az áhítatot követően Mandák Csaba Pálnak, az EPSZTI igazgatóhelyettesének irányításával csapatokra bomolva kaptunk feladatokat Magyarország földrajzával és történelmével kapcsolatban. Ezt finom ebéd követte, majd talán a hétvége tetőpontja.

A délután folyamán egy témában hallhattunk három előadót a cigány kisebbség nehézségeiről és az előítéleteink következményeiről. Először Lázár Péter tartott eladást tényleg csodálatra méltó életéről. Arról beszélt, hogyan élte meg a családi hátterének nehézségeit, miből kapott erőt és ekkora szívet, és hogyan alkotta meg a Kedvesházat. Őt egy cigány fiatalember követte, akinek előadása úgyszintén nagyon elgondolkodtató volt. Utána egy roma egyetemista lány beszélt nekünk az életéről és arról, hogyan találta meg végül a helyét, mennyit küzdött azért, hogy odáig eljusson, ahol most tart. Személy szerint nekem az ő előadása tetszett legjobban a hétvége során.

Az este folyamán a budapesti Játékszín előadásán vehettünk részt. A darabról még a program előtt beszélgettünk kicsit, és kaptunk egy kis összefoglalót a történetről, de mikor beültem a színházba, mégis kérdések sorozata volt bennem. Szoktam színházba járni, ez a darab mégis ijesztő volt számomra, kicsit túl komolynak tűnt. A végére mégis az egyik kedvenc darabommá vált! Este, mikor hazaértünk, már elég késő volt, de bennünk valahogy összegyűlt a tömérdek energia. Így a szombat esténket egy történetben gazdag beszélgetés, sétálgatás zárta.

Másnap reggel félig meg az álmainkban járva reggeliztünk, ám az első hazautazók búcsúzó szavai rögtön felébresztettek. Az utolsó délelőtt két fogyatékkal élő férfinak hallgathattuk meg a lenyűgöző előadását. A finom ebéd után hosszú és fájdalmas búcsúzkodást követően a program két angyala, Erika és Heni utunkra bocsátott minket.” (Füller Anna és Kásler Viktor – Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium)

„Nagyon szépen köszönöm, hogy részese lehettem ennek az elgondolkodtató rendezvénynek, és hogy nem mindennapi embereket ismerhettem meg és beszélhettem velük!” (Papp Erzsébet – Kőszegi Evangélikus Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium)

„Nagyon szépen köszönöm ezt a hétvégét, amit veletek és a kedves vendégekkel, előadókkal tölthettem. Ez a három nap remek lehetőséget adott arra, hogy barátságok szülessenek. Ezentúl máshogy fogok tekinteni a romákra és a hontalanokra. Az előadások szívhez szólóak, őszinték, olykor pedig szórakoztatóak voltak. Külön köszönöm a színházlátogatás lehetőségét. Köszönök mindent!” (Palej Anett – Kőszegi Evangélikus Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium)

„Köszönöm, hogy ott lehettem. Nagyon tartalmas három nap volt.” (Kubicskó Zsuzsanna – Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium, Miskolc)

„Kedves Szervezők! Jó volt újra együtt lenni, együtt gondolkodni. Sokakkal már ismerősként üdvözöltük egymást, de nagyon örültünk az új arcoknak is. Sok szép élménnyel gazdagodva tértünk haza, nagyon köszönjük, hogy ismét Veletek lehettünk. Reméljük, jövőre újra találkozhatunk. Köszönjük szépen.” (Szűcsné Martin Erika – Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Soltvadkert)

„Új embereket ismerhettem meg, nagyon jó társaság alakult ki, érdekes és tanulságos előadásokon vettünk részt. Lázár Péter előadását külön kiemelném, számomra ő volt a hét csúcspontja! Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek, remélem, sok diák részesülhet még ebben a következő években.” (Mezősi Tamás – Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, Budapest)

„Először is meg szeretném köszönni ezt a csodás három napot. Érzelmekben rendkívül gazdag és tartalmas időt töltöttem Aszódon. Örülök,hogy ennyi új arcot ismertem meg és barátokat szereztem. Jövőre szívesen segítek a szervezésben és ha lehet, megint részt vennék a programokon.” (Osztroluczki Nóra – Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, Szarvas)