13.§ A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár és az a Magyarországon élő személy, aki keresztségben részesült, az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja, vallja és képességei szerint megtartja. 14.§ Az egyháztagság rendesen egyházközségi tagságban valósul meg. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejéhez képest részt vesz és általában az egyházközség területén lakik. Az egyházközség tagjairól nyilvántartást vezet. 15.§ Az egyháztagság elhalálozással, illetve az egyházból való kilépéssel szűnik meg. (1997. évi I. törvény a Magyarországi Evangélikus Egyházról)
A törvény tehát kimondja, hogy a keresztség, a hitvallás elfogadása, annak elveinek megtartása, valamint valamely evangélikus gyülekezethez tartozás és annak támogatása az egyháztagság feltétele. De önmagában egy törvényi leírástól még nem leszünk evangélikusok.
Az Evangélikus Egyszeregy egy gyakorlati kézikönyv, amelyben egyházi definíciókat tisztáznak közérthető nyelven. Az Egyszeregy.hu oldalon azokat a keresztényeket nevezik evangélikusnak, akik a reformáció lutheri irányzatához tartoznak, majd hozzáteszik: az evangélikus szóban a görög „evangélium” szót lehet felismerni, ami azt jelenti: jó hír, örömhír.
A lutheri irányzat híveit valószínűleg azért nevezték el már igen korán evangélikusnak, mert a középkori, hitújítás előtti egyház még inkább a törvényre, annak szigorú megtartására tette a hangsúlyt, következésképpen a vallásosságot sok külső kényszer is terhelte, a reformáció követői viszont azt a felismerést hangsúlyozták, hogy az ember nem a törvény cselekedete, hanem hit által igazul meg, és ezt a hitet az evangélium ébreszti az emberben.