„A szembenállástól a közösségig – Evangélikus–római katolikus közös megemlékezés a reformációról kötet magyarul 2016 elején jelent meg – írták a konferencia meghívójában. – Ebben visszatekintenek a reformáció óta megtett útra, és reményteljesen előre a közös bizonyságtételre. A felek különösen a II. Vatikáni Zsinat óta egyre inkább felismerték, hogy sokkal több köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt. A kiadvány a múlt közös feldolgozását, a párbeszéd eddigi eredményeinek megismerését, a közös ünneplést és a közösség útjában álló akadályok lebontását kívánja segíteni. Ezért szeretnénk a kiadványt, annak szellemiségét minél szélesebb körben megismertetni, ezzel is a Krisztusban hívők közösségéért munkálkodni.”

Dr. Szentpétery Péter, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője, a konferencia szervezője köszöntötte ekképpen az egybegyűlteket.

A dokumentumig vezető út címmel dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, a Lutheránus Világszövetség közép- és kelet-európai alelnöke tartott felvezetőt az 1999-ben Augsburgban, a Vatikán és az LVSZ képviselői által aláírt, a megigazulástanról szóló közös nyilatkozat kapcsán és bemutatta azt a filmet, amelyet annak idején a Duna Televízió megbízásából készített az alkalmon. Ebben a hajdani neves katolikus és evangélikus vezetők fejtették ki véleményüket az akkor meglépett első fontos mérföldkő kapcsán.

A film után dr. Reuss András, az EHE professor emeritusa, a második mérföldkő, a kiadott tanulmánykötet magyar kiadásának evangélikus lektora, A közösség perspektívája és akadályai evangélikus szemmel című hozzászólásában mondta el gondolatait a hallgatóságnak.

A professzor kifejtette, hogy a reformáció 500 éves jubileumára készülve nem sebeket akarnak feltépni, inkább közösen emlékezni. Krisztus egyházában mindig élt az összetartozás tudata, az egyháztörténetet átszövik az egységért való fáradozások is. Jónak tartotta, hogy a katolikus és evangélikus résztvevők mellett ma szélesebb körben folyhat a diskurzus a témáról. Az alapkérdések a keresztségről, az úrvacsoráról és az egyházi hivatal felől való értekezések lettek, miután a megigazulástan kérdésében messzemenő egyetértést tudtak elérni. Ugyan a német megfogalmazásban a differenciált konszenzus szerepel, ezt az angol nyelvű fordításban a „megegyezés arról, hogy egyetértően nem értünk egyet” szöveggel írtak körül. Így hát, bár a nyilatkozatnak óriási az értéke, mégis az eredmény nem egyértelmű, hiszen tartalmilag még mindig különbségek vannak az egyházak felfogásai között. Róma szerint a megigazuláshoz sok kritérium tartozik, a protestáns felfogás azonban vallja az Egyedül Krisztus általi megigazulást. Az előadó felvetette az egység értelmezésében a szavak és a kulturális háttér fontosságát is. „Nem csak közös szavak szükségesek, hanem hogy azonosan is értsük azokat (katolikus–keresztyén, katolikus–egyetemes)” – mondta. A közösség felé tett lépés a vegyes házasságok ökumenikus esketési liturgiájának megalkotása, de megkérdőjelezi a közösséget, ha nem adnak rá engedélyt, és ha az egyik felet nem tartják egyenértékűnek – tette hozzá az előadó.
Reuss András szerint a közösség nem csak felekezetek kérdése és nem csak teológiai párbeszédet és szeretetet kíván, hanem megújulást is.

Az előadás után dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának elnöke kapott szót és Katolicitás, katolicizmus és reformáció címmel tartotta meg referátumát. Kitért ő is a Hiszekegyben használt katolikus és egyetemes jelzők különböző értelmezéseire és hangsúlyozta ezek az óegyházban gyökerező történelmi okait. Az érsek ezután rámutatott, hogy a reformáció sokrétű módon nyilvánult meg a történelemben. Luther Márton maga nem akart új egyházat alapítani, hanem a korabeli visszásságokra reagált. A sola fidei, a sola scriptura, a solus Christus és a sola gratia jelszavai már jóval a Luther előtti történelmi távlatokban is fontos tantételei voltak az egyháznak. A reformációban valójában az eredethez való visszatérés, újratájékozódás volt. Jézus szerinte egy egyházat alapított, a megosztottság a történelem bűne. Keresnünk kell azt, ami összeköt bennünket, és vissza kell állítani a teljes egységet – hangsúlyozta. 
Az ötszáz éves évforduló reméljük az emlékezésen és a tanulságok levonásán túl, lendít majd az ökumenikus mozgalmon – mondta. A szeretetet összahagba kell hozni az igazsággal – idézte Jean Guitton szavait az előadó.

Dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának alapvető hittan professzora, dékánja, a magyar kiadású kötet katolikus lektora is A közösség perspektívája és akadályai katolikus szemmel című előadásában reményének adott hangot, bővülő keresztény egységről beszélt, egyúttal az új célok megfogalmazását sürgette. Elmondta, hogy a Szentírás közös értelmezése, az imádság és a lelki ökumenizmus egysége mennyire fontos, egyben hangsúlyozta, hogy a keresztség, az úrvacsora és a lelkészi hivatás kérdésében az egység elérésében Krisztus szeretete és a világ mai helyzete is sürget minket. Meg kell becsülnünk azt, ami egyesít, meg kell szabadulnunk az előítéletektől, keresnünk kell az igazságot, a helyzetfelismerésen túl fontos célokat kell kitűzni magunk elé és tenni kell az elhidegülés ellen – magyarázta. A közös és békés tanúságtétel zálogaként Ferenc pápát idézte: „Együtt zarándokolunk. A keresztény maga: küldetés a jóra. Léte a világ felé az ember felemelését, gyógyítását, szabadítását jelenti.” A 21. században Krisztus világosságában kell látni, hogy a világ világosságának visszfényei lehessünk – zárta gondolatait.

Utána Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke az evangélikus–katolikus párbeszéd során a magyarul megjelent kötetben is megfogalmazott „öt ökumenikus felszólítással” kapcsolatban önkritikusan azt mondta, hogy a református egyházban az egységnek ezen a fokán még nem tartanak, de üdvözli a törekvéseket és személyesen reméli azt, hogy a jövőben esetleg a református egyház is csatlakozhat majd ehhez a közösséghez. Aláhúzta azt a gondolatot, hogy a 21. században közössé váltak a kihívások, a múlté már az a szemlélet, hogy egymás ellenében határozzuk meg magunkat. Engednünk kell a Szentléleknek és el kell köteleződnünk a látható egységre. Fontos kérdés, hogy miként adjuk át a krisztusi üzenetet a mai világban, és sürgető feladat, hogy közösen, hitelesen jelenítsük meg Krisztus evangéliumát. Ezért az üzenetért szenvedni is késznek kell lenni – tette hozzá.

Pünkösdi szemmel beszélt Az öt ökumenikus felszólításról Pataki Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke. Ő a pünkösdiek világban betöltött szerepének elemzése után ökumenikus felszólítást is tett. Fontos teológiai alap náluk a reformáció üzenete, de emellett a szabad liturgia és az életszentség is. Hangsúlyozta: „A Lélek összeköt bennünket.” Fel kell ismerni egymásban a Szentlélek munkáját és hitünket együtt kell megélni. Fontos az erősségek és a gyengeségek megosztása, a tapasztalatok átadása, a közös misszió és az együttes humanitárius segítség. Örömét fejezte ki, hogy az öt ökumenikus felszólítás inkább gyakorlati, mint teológiai jellegű.

Dr. Réthelyi Miklós, a SOTE professor emeritusa, korábbi miniszter, a Magyar UNESCO Bizottság elnöke maga is vegyes házasságban él. A konferencián Szembenállás helyett közösség a hívők között című előadásában rámutatott, hogy az egymás felé való közeledés során rendkívül fontos egymás értékeinek a megismerése. Nem csak a szíven, hanem a fejen is múlik a közeledés és meg kell tanulni a felekezetközi párbeszédet, a vitát is. Nem dominálni kell, nem a magunk igazát sulykolni, s a törvényt végső menedékként használni, nem csupán meg kell hallgatni a másikat, hanem meg is kell érteni a tapasztalatait, amelyeknek következtében máshogyan gondolkodik. Bízni kell abban, hogy közösen találjuk meg az igazságot, s ne azért vitázzunk, hogy az igazság győzzön. De vajon tudunk-e vitatkozni – tette fel a kérdést az előadó. Az UNESCO programokban a szolidaritás kultúrája az alap és a világbéke munkálása, de ehhez intellektuális és morális alapra is szükség van. Elmondta az Agenda 2030 kapcsán, hogy az emberiséget, a Földet és a jólétet szolgáló cselekvési térhez szükség van a tudatos hívő emberekre is. „A hívő emberek kulcsszerepet fognak játszani a jövő alakításában, amelynek morális értelemben kell megtörténnie” – nyomatékosította gondolatait.

A konferencia ökumenikus kerekasztal-beszélgetéssel ért véget. A népes hallgatóság köréből is feltettek kérdéseket.

Az alkalmon az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara szolgált, vezényelt: drs. Fekete Anikó, zongorán kísért: dr. Finta Gergely.

Az alkalom Gáncs Péternek, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének zárszavával és áldásával ért véget.

Képgaléria:

Öt ökumenikus felszólítás:

• a katolikusok és az evangélikusok mindig az egységből induljanak ki;
• engedjék érvényesülni az egymással való találkozás átalakító hatását;
• kötelezzék el magukat újra a látható egység mellett;
• fedezzék fel Krisztus evangéliumának erejét, és
• közösen tegyenek tanúságot Isten kegyelméről a világban.