– Talán kevéssé köztudomású, hogy államtitkár úr is evangélikus, sőt családja mindkét ágának lutheránus gyökerei vannak.

– Valóban többgenerációs evangélikus családból származom. A magyar ágon édesapámat leszámítva talán negyedik generációig visszamenőleg evangélikus lelkészek a felmenőim. Az anyai ágon is van egy jelentős lutheránus vonal, nagymamám – én sajnos már nem ismertem őt –, dr. Széchey Béláné Károlyi Erzsébet evangélikus lelkésznő volt, a budahegyvidéki gyülekezetben szolgált. Nagyapám, dr. Széchey Béla is szolgált lelkészként, bár neki nem ez volt az eredeti foglalkozása.

– Ön a Külgazdasági és Külügyminisztériumban 2014 októbere óta tölti be a gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkári posztot. Mi tartozik a feladatai közé?

– Két évvel ezelőtt született egy olyan kormányzati döntés, hogy a külgazdaságot, tehát a kereskedelempolitikát, a befektetésösztönzési politikát intézményesen össze kell olvasztani a klasszikus diplomáciával, a külüggyel. Ez azt jelenti, hogy a nagyköveteink, a diplomatáink és mi magunk is, akik Budapesten dolgozunk, tárgyalásaink során minden eszközzel törekszünk Magyarország gazdasági szempontjait előtérbe helyezni és érvényre juttatni. Célunk, hogy minél több befektetést hozzunk az országba, másfelől pedig igyekezzünk piacot szerezni azoknak a magyar termékeknek, amelyek külföldön versenyképesek lehetnek. Munkaköröm jelentős részét teszi ki a külföldi és hazai nagybefektetőkkel való egyeztetés arról, hogy az országon belül hol és milyen feltételekkel érdemes a beruházásaikat végrehajtani. Igyekszünk őket a fejletlenebb régiókba irányítani, de természetesen ebben is vannak korlátok, hiszen nem könnyen választanak olyan térségeket, ahol nincs például megfelelő infrastruktúra vagy elegendő szakképzett munkaerő.

– A külföldi befektetőket illetően milyen esélyei vannak Magyarországnak?

– Remek esélyei, de nincs könnyű dolgunk. A globalizáció miatt nemcsak a visegrádi négyek országaival vagyunk versenyben, hanem a világ nagyon sok más országával is. Például ha egy autóipari vállalat vezetői arról gondolkodnak, hova telepítsék a következő gyárukat, akkor első körben már nem az a kérdés, hogy Szlovákiát válasszák-e vagy Magyarországot, hanem hogy Mexikó, Kína vagy Közép-Európa legyen-e a célpont. A kérdés eldöntésében különösen fontos szerepet játszik, hogy hol van olyan képzett munkaerőbázis, amelyre építeni lehet. Ez a tényező pedig már számunkra is komoly kihívást jelent, hiszen hazánkban huszonöt évvel a rendszerváltás után sem sikerült még felzárkóznunk a nyugat-európai bérszintekhez, így mindannyiunk előtt jól ismert az aktív munkavállalók körében jellemző elvándorlási folyamat. Mindezek mellett hazánk az utóbbi években kimagaslóan teljesített a külföldi működő tőke Magyarországra vonzását illetően.

– Előadásában számos példát említett a hazai, magyar adottságokra építő munkahelyteremtésre, mint kitörési pontra. Ezek a projektek a közeljövőben fognak megvalósulni. Felsorolna néhányat közülük?

– Magyarország legfőbb erőssége mindig is a mezőgazdaság volt. Igyekszünk mi is hangsúlyt helyezni erre, ezért jelenleg például csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében hat élelmiszeripari beruházás előkészítése zajlik. Olyan feldolgozó üzemek építését tervezzük, amelyek magas hozzáadott értékkel fogják ellátni azt a hatalmas kelet-magyarországi gyümölcstermést, amely jelenleg friss formában vagy minimális feldolgozottsági tartalommal kerül a piacra. Hogy egy példát említsek: ha a híres szabolcsi almából nem ivólevet vagy sűrítményt, hanem gyógyszeralapanyagot gyártunk, akkor a magasabb profittartalom folytán a termelők bevételei is jelentősen növekszenek, és kiszámíthatóvá, stabilan megtérülővé válik a gazdálkodás családok ezrei számára. Az elmúlt évtizedekben elmaradt fejlesztéseket kívánjuk nagy ütemben pótolni, ami az egész vidéki Magyarország számára valódi fejlődési lehetőséget kínál. További példaként említhetném, hogy ezerhektáros nagyságrendben szeretnénk homoktövis-termelő területeket kialakítani szintén gyógyászati felhasználási céllal. Csak ez az egy program több ezer embernek adhat munkát.

– A regionális felügyelői konferencián Radosné Lengyel Anna felügyelő asszony felkérésére Hit és társadalom címmel tartott előadást. Mit emelne ki e témával kapcsolatban?

– Fontosnak tartom, hogy mindenki a saját mozgásterén belül kövessen el mindent, hogy az országnak jobban menjen, honfitársaink boldogulásának elősegítését minden más szempont elé helyezve.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 39. számában jelent meg, 2016. október 2-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.