Mélyen boldoggá tesz az, hog ma itt állhatok és én is bizonyságot tehetek annak a Szentléleknek a cselekedeteiről, amely egységet ad azok között, akik Jézust követik. A Szentlélek - így mondja Luther - „elhívja, összegyűjti, megvilágosítja (és) megszenteli…” „az egész kereszténységet a földön” és „megtartja Jézus Krisztusnál... az egy, igaz hitben”. Lundban és Malmőben a Szentlélek modern csodáját élhetjük ma át, éppúgy, ahogyan azt a tanítványok szülővárosomban Jeruzsálemben is átélték, kétezer évvel ezelőtt. Köszönjük a Szentháromság Istennek, hogy a szembenállástól eljuthatunk a közösségig. A mi mai történelmi összegyülekezésünk üzenetet hordoz az egész világ számára arról, hogy az erős vallási meggyőződések a megbékéléshez vezethetnek és nem kell, hogy még több konfliktust szolgáltassanak a már eddig is konfliktusoktól sújtott világban. Amikor a hívő emberek az egységért és a megbékélésért küzdenek, akkor a vallás minden emberi közösség felvirágzását segítheti elő.

Figyelmesen hallgattam személyes bizonyságtételeiket. Megérintették a szívemet. Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek írott első levelében írja Jézus testéről: „Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi.” Éppígy érvényes az is, hogy „ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi”. (1Kor 12,26)

Ma mindannyian együtt szenvedtünk önökkel, amikor bizonyságtételeiket meghallgattuk. Ezzel együtt hálát adunk Istennek azért a sokféle módért, ahogyan ő önök által tudott cselekedni és segíteni tudott abban, hogy önök szükséget szenvedő embertársaik fájdalmát csillapíthassák.

Pranita, köszönöm önnek azt, hogy emlékeztetett bennünket arra, hogy a klímaigazságosságra ne izoláltan tekintsünk. A klímaváltozások, amelyeket tapasztalunk, mindannyiunkat érintenek, de először is mindig a gyengébbeket. A klímaigazságosság így a generációk közötti igazságosság és a nemek közötti igazságosság kérdése is. Az egyháznak fontos felelőssége van a klímapolitika alakításában. Ön és sok más fiatal ember fordított bennünket idősebb vezetőket és felelősöket a klímaváltozás elleni küzdelem felé. Arra kérem mindannyiukat, hogy továbbra is szorgalmazzák a változásokat. Soha ne hallgassanak el. Ahogyan a zsoltárokban is olvashatjuk, a „Föld az Úré”. A klímaváltozás Isten teremtése igazságosságának a kérdése is.

Bogotában, egy ülésen a Lutheránus Világszövetség Tanácsának tagjai 2012-ben meghallották a kolumbiai nép csoportjainak és pártjainak jajkiáltását. Fabio atya, kolumbiai katolikus és lutheránus vezetőket is felszólított az 52 év óta tartó polgárháború békés rendezésére. Méltatjuk azokat, akik hozzájárultak a létrehozott békemegállapodáshoz, elfogadták, és arra kérem most a kolumbiai népet, hogy adjanak esélyt a békének! Adjatok esélyt népeteknek a méltóságos és igazságos élethez! Ne hagyjátok, hogy a fegyverek és az azokkal kereskedő kapzsi emberek életeteket tönkretegyék! Csak a béke hozhatja el a teljes életet. Tudjuk, hogy Kolumbiában az emberek nagyobb része nem akar háborúban és harcokban élni. Köszönöm önnek, hogy világossá tette azokat a problémákat, amelyekkel a bennszülött népességnek harcolnia kell – azoknak az embereknek, akik már akkor ott éltek, amikor még nem voltak körülöttük felhúzva a modern határok, és nem rángatták őket még bele a modern ideológiák harcába. Azt kívánom önnek, hogy békességben és jogainak élvezetében élhessen országaban.

Marguerite és Rose, testvéreink Burundiból és Dél-Szudánból elénk hozták azt a problémát, hogy a konfliktusokban és a menekülésben a gyerekek szenvednek a legtöbbet. Világviszonylatban a 43 millió menekült 41 százaléka ugyanis gyermek. A menekültek közel felét pedig nők teszik ki. Én magam is palesztin menekült vagyok, akinek a szülei Beershebából (Beér-Seva) származnak.

Az emberiség minden menekültje a testvérem. Az én családom szegény és hazátlan volt, de az egyház segített nekik. Még ma is érzem a nyelvemen annak a kakaónak az ízét, amelyet a Lutheránus Világszövetség az alapélelmiszerek mellett számunkra kiosztott. A jeruzsálemi egyházak segítettek az iskoláztatásunkban, tápláltak a hitünkben, gondoskodtak spirituális és materiális szükségleteinkről. A lutheránus egyházak biztosították számunkra azt, hogy jogainkért harcolhattunk. Felszólítom a világ egyházait, hogy az idegeneket szeretettel üdvözöljék, éppúgy, ahogyan az ENSZ menekültügyi dokumentumaiban is ez szerepel. Elhatároztuk, hogy minden menekültnek és minden embernek lehetőséget adunk a képzésre és arra, hogy képesek legyenek az önmeghatározásra, hogy egyszer hazájukba visszatérhessenek és felépíthessék ott a civil társadalmukat.

Az Isten mindent átható szeretetéről szóló evangéliumának hirdetéséhez, ahogyan azt burundi testvérünk is megfogalmazta, arra szólítom fel a világ minden államát, hogy azokkal a népcsoportokkal szemben, amelyek igazságtalanságot szenvednek el, „igazságot cselekedjenek”, ahogyan azt Mikeás prófáta is megfogalmazta (Mik 6,8). Hagyják figyelmen kívül politikai érdekeiket és küzdjenek Isten minden egyes gyermekének méltóságáért.

Pár perc múlva Antoine aleppoi püspök fog szólni hozzánk. Manapság nem lehet hagyni azt, hogy ne beszéljünk azokról a kihívásokról, amelyekkel a Közel-Keleten élő keresztényeknek szembesülniük kell. Önök, Szíriában és Irakban, de éppígy a Szudánban, Dél-Szudánban, Nigériában, Pakisztánban és Bangladesben élő keresztények is újra megtanítottak bennünket arra, hogy a mártír és a mártírium szavak mit is jelentenek. Önök számunkra példaképek. Természetesen nem akarunk mindannyian meghalni a hitünkért, de könyörgünk azokért a közösségekért, amelyek egyre nagyobb nyomás alá kerülnek és egyre növekvő üldöztetéstől szenvednek.

A nehéz helyzetben élő keresztények vágyakoznak arra, hogy társadalmuk szerves részét alkothassák, azonos polgári jogaikkal rendelkezhessenek és azonos felelősséggel is bírjanak és a sokszínűségben együtt lehessenek másokkal. Az önök számára Jézus tiszta üzenete szól: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32)

Ma meghallottuk az önök hangját, amely az igazságosság iránti vágyukat fejezte ki. Mivel Isten kegyelme által lettünk megszabadítva, ezért nincsen választásunk – síkra kell szállnunk az igazságosságért. Igazságosság nélkül nem lehet ebben a világban békesség.

Egy szóval mondták el önök ezt, és éppígy az egyházaknak is egy szóval kell együtt kimondaniuk ezt és minden jóakaratú ember oldalára kell állniuk, hogy létrejöhessen az igazságosság szimfóniája, amely az elnyomottak hangját adja. Mindannyiukat arra kérem, hogy imádkozzanak az én országomért is és az izraeli-palesztin konfliktus leküzdéséért. Imádkozzanak azért, hogy Isten igazságos akarata legyen meg. Imádkozzanak azért, hogy Jeruzsálem egy olyan város legyen, amelyen a három nagy vallás – a zsidóság, a kereszténység és az Iszlám – és két nép – a palesztin és a zsidó – meg tudjon osztozni. Terjedjen el az egész Közel-Keleten át a föld végső határáig az igazságosság!

Gustavo Gutiérrez írta, hogy az Úrhoz való megtérésünk azt követeli, hogy „a mellettünk lévőhöz is odaforduljunk”.

Összegyülekezésünkkor, katolikus és lutheránus keresztényként, de az ökumenikus meghívott vendégekkel együtt a Szentlélek az elé a kihívás elé állít bennünket, hogy újrakezdjünk mindent.

Meg vagyok győződve arról, hogy közös elkötelezettségünk nem fog teológiai párbeszédben kimerülni, hanem kibővül a gyakorlati bizonyságtétel, a martyria, a prófétai diakónia irányába.

Az LVSZ üdvözli a Caritas és a Világszolgálat együttműködését, amelyet a természeti katasztrófák, a politikai elnyomás, a rendszer okozta szegénység vagy a kiterjedt betegségek okozta emberi szenvedés csillapítására fognak végezni. Büszke vagyok arra, hogy önökkel közösen követhetem Isten hívását és megmutathatjuk a világnak, hogy az evangélikus és a katolikus keresztények hogyan szeretik egymást, hogyan szolgálnak együtt másoknak, hogy a világ is higgyen. Isten áldja meg önöket. Azért imádkozunk, hogy Isten áldja meg elmélyülő kapcsolatainkat.