A hugenották közül sokan elhagyták hazájukat a 16. századi súlyos üldözések következtében. Legtöbbjük a német Brandenburg protestáns fejedelemség felé indult, leszármazottaik mai napig élnek még Berlinben, és a német főváros felvirágoztatásában igen jelentős anyagi, kulturális, építészeti, ipari és kereskedelmi szerepük volt. Hasonlóképpen járultak hozzá Anglia azon területeinek a felvirágoztatásához is, ahová befogadásuk után letelepítették őket. A londoni püspökség területén 20 ezer menekült francia protestáns lelt új hazára és otthonra. Jean Rondeau-t a 18. században a spitalfieldsi gyülekezet világi főgondokává választották. Sok tehetős hugenotta család familiáris emléktáblája található ebben a templomban. Az ünnepségre mintegy 350 emlékező hugenottaleszármazott jött el, amelyen neves hugenotta költők, írók műveiből hangzottak el részletek. Az adományokat a rochesteri Hugenotta Örökség Központ javára küldték el. Andy Rider lelkész előadásában arra a kérdésre adta meg a választ, mit jelent hugenottának lenni, mit jelent ma protestánsnak lenni. „Elsősorban nem úgy emlékezünk meg őseinkről, eleinkről, mint akik kiváló üzletemberek, iparosok, művészek voltak, hanem mély bibliás hitű keresztyének” – fogalmazott a lelkész. A képen a londoni püspök köszönti azokat a gyermekeket, akik hugenotta őseik hagyományos öltözékében jöttek el a hálaadó napra.