– Egyik korosztálynál sem tapasztalok lemorzsolódást a gyülekezetemben. A hívek ugyanúgy eljárnak akár több kilométerről is, mint korábban – nyilatkozta Donáth László evangélikus lelkész. – Amikor az állami iskolákban bevezették a kötelező hit- és erkölcstan oktatását, írásban jelentettem ki, hogy ebben nem kívánok részt venni. E lépést az ideológiai nevelés újjáéledésének tartom. A hit a legbensőbb dolog, amit nem lehet két tanóra közé beiktatni. A tárgyi tudást markánsan el kell választani a belső meggyőződéstől. Aki hittant szeretne tanulni, az megteszi, s önként megy el az általa kiválasztott egyházhoz. Azt is sajnálatosnak tartom, hogy a hit bevitele az iskola falai közé egyfajta versenyhelyzetet és megosztást eredményezett a felekezetek között.

A szülőknek általában nem okoz fejtörést, hogy a tantárgyak közül melyiket válasszák. Ha van vallási elköteleződésük, akkor egyértelmű a döntés, ha pedig nincs, akkor sem sokat hezitálnak. Andrea azért járatja hittanra a nyolcéves fiát, hogy megismerhesse a Bibliát, ami szerinte hozzátartozik az általános műveltséghez.

– Nem vagyunk vallásosak, nem járunk templomba. Hiszem azonban, hogy a szülőnek kell olyan értékrendet és erkölcsi tartást adnia a gyerekének, amely komoly muníció az egész életére. Ebbe beletartoznak a családi beszélgetések, a közös programok és élmények. Ezt a feladatot nem lehet másra testálni. Azért választottuk a református hittant, mert a hitoktatók a saját életükben is megtapasztalják, mi a család, hogyan működik a gyerek. Voksolhattunk volna éppen az evangélikus hittan mellett is, de a fiam barátja reformátusra jár.

A cikk teljes terjedelmében a szabadfold.hu oldalon olvasható el.