Középfokú tanulmányait feltehetően a szülőhelyéhez közeli Nagybányán végezte, majd 1526-ban beiratkozott a krakkói egyetemre. Itt kapcsolatba került Hieronymus Viator nyomdájával, s mélyülő humanista képzettségét kamatoztatva nyelvkönyvek szerkesztésében vett részt, s a latin–német–lengyel szöveg mellé magyar megfeleléseket írt. Első önálló műve a Rosarium – két latin költemény – ugyancsak Krakkóban jelent meg 1527-ben.

1529-ben Sylvester beiratkozott a wittenbergi egyetemre, ahol Melanchthont is hallgatta. 1534-ben a későbbi országbíró és nádor, Nádasdy Tamás szolgálatába állt, s a főúr sárvári elemi iskolájában tanított. Valószínű, hogy 1535 körül ismét megfordult Wittenbergben.

Ebben az időben kezdhette el az Újszövetség magyarra fordítását. A munka kinyomtatására Nádasdy a Sárvár melletti Újszigeten műhelyt létesített, Bécsből származó – bastard betűkészletű – felszereléssel. A szellemi vezető egyértelműen Sylvester volt, s így a nyomdát ma az ő neve után emlegetik (Sylvester-nyomda).

A készülő Újszövetség-fordítás mellékterméke lehetett az 1539-ben Sárvárott megjelent Grammatica Hungarolatina, amelyben a latin grammatika mellett, részint arra támaszkodva a magyar nyelv alaktanát tekintette át Sylvester. Munkája így részét képezi a nemzeti nyelvek iránt Európa-szerte megnyilvánuló humanista érdeklődésnek, azzal a sajátos értékkel, amelyet már a téma – a különleges magyar nyelv – is biztosít számára.

Az 1541-ben Sárvár-Újszigeten megjelent Újszövetség-fordítás az első teljes nyomtatott magyar Újszövetség; egyben az első olyan magyar nyelvű könyv, amelyet itthon nyomtattak. Sylvester a munka során Erasmus görög szövegét vette alapul, s tudósi-filológusi teljesítményét a modern kutatás általában jelentősnek, kora színvonalán állónak ítéli.

A vállalkozás nehézségét fokozta, hogy a fordítónak egy következetes helyesírás kidolgozására is gondolnia kellett: Sylvester megoldásai rokonságot mutatnak a huszita Biblia jóval korábbi, illetve Dévai Bíró Mátyás kortársi gyakorlatával, elképzelésével. Sylvester célja az volt, hogy a magyar nyelv sajátos hangjainak megfelelő helyesírási rendszert hozzon létre. Jelkészletét úgy szerkesztette meg, hogy abban minden hangnak külön jele legyen. Nem pusztán az új protestáns helyesírás kezdeményezőjének tekinthető, de munkásságával sokat tett a magyar helyesírás egységesüléséért is.

A mű latin nyelvű ajánlása I. Ferdinánd két fiát, Miksa és Ferdinánd főhercegeket szólítja meg. Az egyes újszövetségi írásokat magyar nyelvű kor- és keletkezéstörténeti bevezetővel, a mű egészét ugyancsak magyar nyelvű teológiai-filológiai magyarázatokkal látta el a fordító. Egy rövid, de önálló írásban a metafora nyelvi lehetőségeit is tárgyalja, s az újszövetségi példák mellett már a magyar virágénekek metaforikus gazdagságáról is beszél. Munkájának elején ajánlás (Az magyar nípnek, ki ezt olvassa), végén pedig néhány tartalmi összefoglaló olvasható magyar disztichonokban. A humanista Sylvester fölismerte, s alkalmanként mesteri módon használta a klasszikus metrum magyar nyelvi lehetőségeit; így fájlalni lehet, hogy kezdeményezése hosszú időn át nem talált méltó követőre.

Irodalmi oldalról azonban – már a modern korban – bírálatokat is kapott: esetenként nehézkesnek, szószaporítónak, már a maga idejében is archaizálónak mondják fordítását. A viták máig sem ültek el, ami talán önmagában is a munka fontosságát bizonyítja. Némelyek szerint az íző nyelvjárás, amelyet használt, üdvösebb alap lett volna egy alakuló irodalmi nyelv számára, mint a felső-Tisza-vidéki dialektus.

Másrészt ismert, hogy Sylvester Újszövetsége csak részben különbözteti meg a hosszú magánhangzókat, s így egy pergőbb – kevésbé komótos – beszéd lehetőségét is magában hordozza.

Könyvészeti szempontból különösen figyelemreméltó, hogy a magyar Újszövetség száztizenöt fametszettel jelent meg, s a 16. század legmívesebb magyar nyelvű nyomtatványa. A tipográfiai nehézségekről és a sajtóhibákról a kolofon előtti részben olvashatunk, ezt a kis gyakorlati útmutatót Abádi Benedek, a nyomdász írta.

Vannak ugyan feltételezések további kiadványokról is, de a Sylvester-nyomda termékei közül csak a Grammatica Hungarolatina (egyetlen példányban!) és az Újszövetség-fordítás maradt az utókorra. A fő szándék azonban a magyar Újszövetség kiadásával megvalósult; míg a viszonylagos elszigeteltség, a néhány főből álló munkatársi közösség ellentétei elkedvetlenítően hathattak Sylvesterre.

1543-ban Nádasdy ajánlásával a bécsi egyetemen kapott állást, s életének utolsó nyolc évét általában Bécsben töltötte. Többnyire görögöt, időnként azonban hébert is oktatott. Családos ember volt, s a bécsi források alapján úgy tűnik, hogy a pénzszűke és az egyetemi ellentétek időről időre megkeseríthették az életét; míg hazai birtokszerzési kísérlete – Nádasdy támogatását elveszítve – kudarccal végződött.

Magyar nyelvű munkássága Bécsben aligha folytatódott; ez időben csupán humanista latin költemények láttak tőle napvilágot. Egy húsvéti, talán még Magyarországon írt éneke (Krisztus feltámada) Bornemisza Péter 1582-es énekeskönyvében maradt fenn. Halálának körülményei, pontos helyszíne, időpontja ismeretlenek. (Mivel a 16. századi Magyarországon a humanista Sylvester nevet többen is használták, a régebbi kutatás számolt Sylvester János későbbi debreceni, illetve lőcsei tartózkodásával; mára azonban elfogadják, hogy ezekben az esetekben téves azonosításokból eredő félreértésről van szó.)

Életművének 19–20. századi megértését mindenesetre hátráltatta, hogy a felekezeti szempont fontosságát időnként eltúlozták; pedig Sylvester – műveltségében, gondolkodásában – erősen erazmista, s keresztyénségében nem hangsúlyoz felekezeti sajátosságot. Hazai működésének központja, Sárvár azonban a következő évtizedekben a dunántúli magyar evangélikusság első számú centrumává lesz. A Sylvester-nyomda néhány fametszetdúca a későbbiekben már Huszár Gál reformátori munkáját szolgálta, s Sylvester nyomdásza, Abádi éppen úgy protestáns prédikátorrá vált, mint a tudós öccse, Sylvester Mihály. Ilyen háttérrel erőltetett föltevésnek tűnhetett, hogy az 1541-es Újszövetség csupán egy erazmista katolicizmus terméke, hiszen lutheránus kapcsolatokat mutat. Az is igaz ugyanakkor, hogy Sylvester az életének utolsó nyolc évét Bécs katolikus egyetemén töltötte, s nem került összeütközésbe az uralkodó vallással. A felekezeti frontok – a fellobbanó indulatok ellenére – valójában még nem voltak merevek, s az átmenetiségben az erazmista attitűd egyelőre életképesnek bizonyult.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 43. számában jelent meg, 2016. október 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.