A rendkívül gazdag programból itt csupán távirati stílusban említhetünk meg néhány gondolatot; de a teljes hanganyag elérhető a tudósító honlapján.

A meghívóban így invitálta a tanfolyamvezető D. Szebik Imre ny. püspök a korábban már bizonyítványt szerzett gyülekezeti munkatársakat: Bibliát, jegyzetfüzetet, jókedvet, derűt és érdeklődő testvéreket szíveskedjenek magukkal hozni! „Az alkalmakat megbecsüljétek, mert a napok gonoszok.” (Ef 5,15) De mi is történt a Missziói Otthonban ez alatt a rövid négy fél nap alatt?

Péntek délután

D. Szebik Imre nyitó áhítatát a reformációt elindító ige (Róm 1,16–17) alapján tartotta; az igaz ember hitből él! Luther a császári és pápai átok alatt is Isten igéjének volt a foglya, s hat hét alatt lefordította az Újszövetséget anyanyelvére! Isten igaz és igazságos, ő mindenkit üdvözíteni akar. A hit az ő nagy ajándéka! 

Dr. Korányi András előadásában a reformáció és a korabeli Európa kapcsolatát térségenként tárta a hallgatóság elé, s külön kitért a magyar vonatkozásokra is. Az európai protestáns egyházak sokszínűek, de közös jellemzőjük a Bibliához kötöttség.

Vető István a reformáció és az Ószövetség kapcsolatáról szólt. Mit tettél? Ez a reformáció első kérdése, és ha ez nem Isten akarata szerint való, vissza kell fordulni, meg kell térni, vissza kell alakítani a deformálódott rendet. Reformátorunk a 95 tételét Isten akaratával indítja: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: Térjetek meg! – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)!” Luther szerint, az Ószövetség igéinek célja, hogy Krisztus felé űzzön minket (Christum treiben)!

Vető István esti áhítatában (Róm 15,5–6 alapján) ezt az üzenetet fogalmazta meg: a keresztyének küldetése, hogy Isten dicsőségére és Jézusban egyetértésben éljenek e világban!

Szombat délelőtt

D. Szebik Imre reggeli áhítatában (Mt 18,19–22 alapján), unokája szavaival tette fel a kérdést: Hol van Jézus? Ahol egyetértenek és megbocsátanak egymásnak a testvérek, ő jelen van közöttük! Ám a döntő kérdés ez: él-e bennünk? Csak úgy tudunk gyülekezeti munkatársi szolgálatot is végezni, ha Jézus bennünk él és vele járunk!

Dr. Fabiny Tibor előadásában a reformáció Biblia-értelmezéséről szólva kijelentette: a lutheri bibliaértelmezés Krisztus központú! A szóbeli igehirdetés az elsődleges, mi nem papiros-pápában hiszünk, s nem a betűt imádjuk, hanem az élő Krisztust! S a Szentírás betűi ismét szóvá legyenek. A belső kánon az, ami Krisztust tanítja, s a belé vetett hit által igazulunk meg. A Bibliának lehet betű szerinti, morális, allegorikus és misztikus értelmezése. Luther komolyan vette az Igét, amely törvény és evangélium. Szerinte a Szentírás önmagát magyarázza, és nem az én hitem, hanem Krisztus tart meg engem! S a Szentlélek segít minket a Biblia helyes megértésében.   

Dr. Percze Sándor vetítettképes előadásában a szerzetes Lutherről szólva, a reformáció és a spiritualitás kapcsolatát vizsgálta. A pusztai remeték az 1. zsoltár szerint éltek, a Szentírás olvasásával és imádsággal foglalkoztak, s az emberek özönlöttek hozzájuk a környező településékről. A Jézus ima ez: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam! A nyolc legfőbb bűn pedig: a falánkság, bujaság, bírvágy (pénzsóvárság), harag, szomorúság, kedvetlenség (depresszió), hiú dicsőségvágy (irigység), gőg. Luther az erfurti, Ágoston-rendi kolostorba vonult. Ott gyóntatója bátorította: olvasd a Szentírást és nézz fel Krisztusra! A kolostor kerengőjének négy oldalán sétálva, az imádságban a szerzetesek erről a négy gondolatról elmélkedtek: az önmagam megvetéséről, a világ megvetéséről, az embertárs szeretetéről és az Isten szeretetéről. S Luther egyik írásában négyféleképen font koszorút az imádságról.

Szombat délután

Dr. Ferenczi Ilona a reformáció és a kultúra szoros kapcsolatáról szólva, sok korabeli ének felidézésével érzékeltette, mit jelentett a reformáció hatása hazánkban. A latin nyelvű misék és himnuszok után a magyar nyelvű bibliafordítások, históriás énekek, fabulák, prédikációs postillák, mind a könyvnyomtatás áldásai. A Mária énekekből Jézus énekek lettek. A Balassi strófát meg is hallgathatták a jelenlévők. 

Balicza Iván előadásának kulcsszavai: klerikusok és laikusok hivatásetikája a reformáció tükrében. Az ószövetsége eklézsia: a kihívottak, a választottak közössége. Az újszövetségi értelmezés szerint minden keresztyén ember laikus; Isten népe, akik Krisztushoz tartoznak. Isten minden tagnak külön feladatot adott. A szolgálatoknak kialakult hierarchiája a pápától a sírásóig tartott! A protestáns egyházakban nincs miseáldozat! Isten hív el minket az ő szolgálatára. S az egyház ordinálja ezeket az elhívottakat, megbízza a lelkészi szolgálattal. 

Az egyetemes papság elve nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinálhat az egyházban, amit akar. Egyenjogúak vagyunk, de más a hivatásunk, amit istentiszteletként végzünk. Ez a hétköznapi élet istentisztelete.   

Dr. Frenkl Szilvia a családi kapcsolatokról tartott bevezető lélektani előadást, amit szerepjáték és annak megbeszélése követett. A fiatal házasok és szüleik kapcsolatáról szólva elmondta, hogy a lelkek kisimítása a gyülekezeti munkatársak feladata is lehet. A negatív gondolatokat, előítéleteket le kellene vetni, és kérés nélkül is egymás segítése lenne a feladatunk. A szülőknek pedig meg kell tanulniuk elengedni felnőtté vált gyermekeiket. Ehhez saját magunk nevelésére van szükség. A nyolc önként vállalkozó munkatárs, első gyermeküket váró fiatal házaspár és szüleik kapcsolatát mutatta be, saját élettapasztalataikon is átszűrve a szerepet.  

Dr. Reuss András a biblikus tanítás szükségességéről szólt a reformáció fényében. A helytelen tanításnál is rosszabb, ha nem tanítanak az egyházban! A hit és az értelem nincs ellentmondásban egymással, de ne a gyermeki hitünket őrizzük, amit kinőttünk, mint a konfirmációi ruhánkat, hanem kemény lelki eledellel táplálkozzunk. S ne az értelmünk kikapacsolásával, hanem annak megváltozásával tanuljunk, gondolkodjunk Istenről. Jézus igazi tanító volt, aki továbbvezette tanítványait. Legyünk készek számot adni a bennünk élő reménységről! S tudjunk növekedni a hit dolgaiban is. Augustinus és Luther is úgy tanultak, hogy tanítottak. A Kiskáté ma is hasznos olvasmányunk lehet! 

D. Szebik Imre a reformáció és a szentségek kapcsolatáról szólt. A Szentség szó nem szerepel a Bibliában, s mi, protestánsok azt valljuk, hogy két szentség van, s ezek ismertetőjegyei: Jézus rendelte el a keresztséget és az úrvacsorát. Van látható jele is: a víz, illetve a kenyér és a bor. S az üdvösség ígérete fűződik hozzá. Ma már csak mi, evangélikusok vesszük térdepelve az úrvacsorát! A szentségeknek lehet objektív értelmezése: bennük Isten cselekszik; ez a megelőlegezett kegyelem. S a szubjektív értelmezés: az egyén személyes döntése, hitbeli megvallása is jelen van. Ne feledjük Urunk figyelmeztetését: Ezt cselekedjétek!

Kézdy Péter esti áhítatában (ApCsel 8,26–40 alapján) adta tovább az örömhírt: Jézus elfogad minket elvárások nélkül, de nekünk nehéz elfogadni ezt az elfogadást! Az etióp kincstárnok eunuch volt, kirekesztett ember, de Jézusban ismert rá arra az Istenre, ki őt elfogadta. Eusebius egyházatya szerint ő lett Etiópia első misszionáriusa! Nekünk is le kell mondanunk a magunk igazságáról, mert minden kegyelem! 

Vasárnap délelőtt  

D. Keveházi László az oktatás-nevelés kérdéseiről szólt a reformáció kapcsán. Az egyház megújulása és tanítása Luther szerint így kezdődik: Bibliát a kézbe! A könyvnyomtatásnak ebben óriási szerepe volt. Huszár Gál iskolát alapított, 1557-ben elindult a hazai evangélikus lelkészképzés, 1531-ben Pápán megnyílt a Skola reformata, egy kis harang feliratának tanúsága szerint. Sztárai Mihály 1551-ben írta: hét év alatt 120 (!) gyülekezetet alapítottam. S a gyülekezetek alapításával együtt iskolákat is alapítottak evangélikus őseink. Ez volt Sztárai küldetése: a szegény magyaroknak elvigyem az evangéliumot! A Türelmi Rendelet után Pesten is megnyíltak az evangélikus iskolák. A templom és iskola kapcsolata ma is aktuális kérdés.

Kézdy Péter az új liturgia szerint tartott záró istentiszteleten, a vasárnapra kijelölt alapigéről (Jer 8,4–7) prédikálva, figyelmeztetett: a vonuló madarak égi szárnyalására hasonlítson a mi életünk és ne a megzavarodott lovakéhoz. Térjen meg a nép Isten akaratához. A helyi, piliscsabai gyülekezettel együtt járultak az Úr oltárához a gyülekezeti munkatársak, a reménység ünnepén. 

D. Szebik Imre záró előadásában a reformáció és a mai katolikus egyház helyzetével foglalkozott, s megállapította: van reformáció a mai katolikus egyházban!  A pápa a napokban elment Lundba, s két fő szentségüknek tekintik a keresztséget és az úrvacsorát, a Bibliának elsődleges szerepet szántak, a mise magyar nyelvű; tehát a mai katolikus egyház más, mint akár 50 vagy 20 évvel ezelőtt volt! Végül megemlítette, hogy a közelmúltban részt vett az ökumenikus püspöki találkozón, ahol szeretet jézusi közösségében voltak együtt, teljes nyitottságot mutatva. Részt vett október végén a három egyistenhívő felekezet konferenciáján is, ahol keresztyének, zsidók és muszlimok találkoztak és a fő téma az irgalmasság volt. 

500 éve, Luther az akkor eldeformálódott egyházat akarta megreformálni, de ez a munka nem fejeződhet be, mert a megreformált egyházat mindig reformálni kell. Augustinus ősi mondását Barth Károly egészítette ki így: „Ecclesia reformata semper reformanda.”

A következő hétvégére 2017. május 12. és 14. között kerül sor Piliscsabán. Minden érdeklődőt szeretettel vár a tanfolyamvezető püspök: D. Szebik Imre. 

S egy kép száz szónál is többet mond el!