A fentiekből természetesen adódik, hogy a hangsúly idén is az imádságra esett. Kiindulva a Reformáció500 imaláncból, az öt nagy imaformát vettük alapul (bűnbánati, kérő, közbenjáró, hálaadó és dicsőítő), kiemelt tekintettel a cigány vonatkozásokra. Valóban különleges tapasztalat volt ebből a szempontból tanításokat hallgatni az imádságról és egyénileg, avagy közösségben imádkozni a kapott szempontok alapján az adott célért. Győri Gábor Dávid iskolalelkész tartotta a nyitóáhítatot a Miatyánk alapján, kiemelve az Atya megszólíthatóságát, emberlétünkkel közösséget vállalását. A Miatyánkban egész hívő életünk benne van – mondta. A záró áhítatot Verasztó János répcelaki lelkész tartotta Jézus főpapi imádságának (Jn 17) alapján, három részre felosztva az általa öt imakategória fölé helyezett csodálatos, és csak Jézus által elmondható imádságot, ekképpen: Jézus – mi – Jézus és mi.
Idén három cigánymisszióval foglalkozó gyülekezetünk nem tudott jelen lenni az alkalmon, viszont nagy örömünk volt két újonnan induló gyülekezet bekapcsolódása az imanapba (Gyomaendrőd és Budapest, Józsefváros). Érdekes és építő volt a bemutatkozásuk. Külön színt jelentett az Egyesült Államokból érkezett Rachel Eskesen és férje, Zachary Courter jelenléte, akik az egyházunkban szolgálatot végző amerikai önkéntes fiatalok koordinátorai. Megható volt arról értesülni, hogy az imanapról informálták a küldő egyházukat (Northeastern Iowa Synod), így megteremtve az imában az egybefonódás lehetőségét.
És hogy bárki részese lehessen a napnak, illetve bekapcsolódhasson a cigányokért, az egyházuk cigánymissziójáért elmondott imádságokba, zárásul szerepeljen itt egy a szentetornyai (Orosháza) testvérek által összeállított kérő imasorból egy imádság: Légy a cigányokkal, Urunk! Támassz jóindulatot azon közösségekben, amelyek elutasítják és kizárják a cigányokat. Kérünk, hogy a te szeretetedet add az emberek szívébe, lelkébe. Segíts, hogy hűségesek maradjunk a cigányokért való kitartó imádságban. Jézus, a mi vigasztalónk és barátunk nevében könyörgünk. Ámen.