Beszélgetés a művészetről címmel folytatott disputát Krajcsovics Éva Munkácsy-díjas festőművész és Takács Zsuzsa Kossuth-díjas költő. A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett és élőben online is közvetített dispután Kalkuttai Szent Teréz és Keresztes Szent János életén keresztül a beszélgetőtársak először a misztika kérdésével foglalkoztak. Takács Zsuzsa kiemelte, hogy a misztika megéléséhez nemcsak az örömök, hanem sok esetben a mélység is hozzátartozik. Költeményeire kitérve – melyekről Halmai Tamás többek között ezt mondja: „fénnyel bélelt égbolt e líráé” – elmondta, hogy köteteinek szerkezete is erre utal, ugyanis számos, a nehézségekre reflektáló lírát követően az egyes kötetek mindig feloldással zárulnak.

A beszélgetőtársak az önismeret, az önkifejezés, a megismerés kérdésére is kitértek. Ezzel kapcsolatban Takács Zsuzsa egy korábbi interjújában – a beszélgetésen elhangzottakhoz hasonlóan – úgy fogalmazott, hogy „számomra elfogadhatatlan a delphoi jósda falára írott jó tanács, az »ismerd meg önmagad«. Minden a saját korlátaimmal szembesít. Ha mindent tudnék önmagamról, erejét vesztené a bennem titkosan működő mozgatóerő. (…) Szeretem, ha a belső világunk apránként közli magát velünk”. Krajcsovics Éva a dispután a megismerést egy lehetőségként fogalmazta meg, ami által egyre közelebb kerülhet önmagához. Krajcsovics Éva reduktív művészetéről, a művek újrafestéséről is beszélt. A művész alkotásait Szüts Miklós a Palládium-díj átadásán többek között így jellemezte: „Krajcsovics Éva mindent kidobott a világból, ami az idő múlására emlékeztetne: kidobta a hétköznapokat, ki a reggelt és az estét, az őszt és a tavaszt, a villamosbérletet. (…) Istenkísértés ez a nagy kidobálás, mert ha nem ügyelünk, a végén tényleg semmi nem marad. Csak az szabadul meg ilyen mániákusan a tárgyaktól, aki igazán szereti őket. Istenkísértés, mert a majdnem semmi és a semmi között csak egy világmindenségnyi a távolság”.

A beszélgetésen a művek készüléséről, a fehér laphoz, vagy üres vászonhoz való viszonyról a művészek megosztották az alkotói folyamat örömeit és gyötrelmeit. Krajcsovics Éva alkotói attitűdjéről így fogalmazta meg ars poeticáját: „Az inspiráció előhívja a művet, ami megszületése után arra ösztönöz, hogy a már megtaláltat ismét képes legyek felfedezni. Most, ha azt mondom, festek egy »falat«, ott van bennem a sok emléknyom, és azon vagyok, hogy egy erős, sűrű, de mégis átjárható közeget tudjak festeni, egy befogadó színt.”

A dispután előkerült az álmok kérdése, melyről Takács Zsuzsa korábban így vallott: „Az írás épp olyan veszélyes, egyúttal életmentő, mint az álommunka. Számomra mégis az egyetlen lehetőség. Ha figyelmesen olvassuk, útjelző táblákként vezet ki az erdőből. Véget vet a méltatlan kapcsolatoknak, azt tanácsolja, hogy szabaduljunk meg a nálunk erősebb akarattól.”

A Beszélgetés a művészetről című disputa végén a művészek kitértek a társművészetek hatására, a művészeti ágakon belüli kérdésekre, valamint a fiatal művészek friss gondolatiságára is. A beszélgetés – mely alatt Krajcsovics Éva festményei voltak kivetítve – Takács Zsuzsa felolvasásával zárult.

Az Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről disputa teljes terjedelmében itt nézhető meg:

Az Asztali beszélgetések sorozat következő alkalma 2017. január 26-án lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Földényi László esztéta és Klimó Károly festőművész lesznek a beszélgetőtársak.