A beszélgetést vezető dr. Repa Imre egyetemi tanár, igazgató, bevezető mondataiban kiemelte: az alkalom gondolatébresztőül kíván szolgálni a közelgő ünnep előtt. Megállít, fókuszt élesít a lényegre, világossá tesz, amint az idő múlásával az adventi koszorú gyertyáinak fénye egyre nagyobb fényt ad, hogy majd a világ világosságának eljövetelét beteljesítő karácsonyunkat ne kelljen sötétségben, homályban várnunk.

Az ádventi gondolatokat a Vox Medicinae Női Kar, és a helyi református gyülekezet énekkara által előadott ünnepváró zeneművekből alkotott rövid műsor foglalta keretbe.

A gondolatok sorát, és a gondolatébresztést Balás Béla katolikus püspök nyitotta, aki szerint az ünnep profanizálódása miatt egyre kevésbé kapunk választ arra a kérdésre, amely régóta foglalkoztatja a világot: Kicsoda Jézus? Kire várakozunk a karácsonyt megelőző készülődésben? A valódi ajándék a „teljes Jézus”. A városokban felállított díszes betlehemek jászlában fekvő kisded, akit a bárányok a leheletükkel melegítenek, azonos a nagypénteki keresztfán meghalt és harmadnapon feltámadott személlyel, akinek az Istennel való egylényegűségét kihangsúlyozva a püspök felhívta a figyelmet az ünnep valódi ajándékára, amely egyben az Isten valódi ajándéka is, az ember megváltottsága a „teljes Jézusban”.

Steinbach József református püspök egy kérdést fogalmazott meg: „Van-e egymondatos lényege a karácsonynak?” Jelmondatszerű válasza: „Isten emberré lett.” A Krisztust követő embert az különbözteti meg másoktól, hogy kiábrázolódik benne Krisztus. Az emberré lett Isten által velünk, azaz bennünk az Isten. Az ádvent kivezeti a homályban élő embert a fényre. Az ember számára a saját dimenzióján túl megnyitja az Isten dimenzióját, amely Krisztus által válik elérhetővé az emberek számára. Az ádventi koszorú éppen ennek az evangéliumi tartalomnak a szimbóluma, és gazdagabbá válhat hívő életünk, ha ennek tudatában nézünk rá.

„Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt” (Zsolt 130,6). Ezzel a zsoltárverssel köszöntötte a hallgatóságot Szemerei János evangélikus püspök. Arról beszélt, hogy ádvent a legsötétebb, leghidegebb időszakában van az évnek, amikor az emberek számára hiányzik a fény és a meleg. Fizikálisan is megélik a kellemesnek, a komfortosnak a hiányát. Mindenkinek az a vágya, hogy ne a sötétségé legyen az utolsó szó. A karácsony éppen ezért egy ünnep-sziget, amelyre az emberek nagy igyekezettel készülődnek. Az előkészületek az örömszerzés, az ajándékozás jegyében telnek, amikor gyakran találkozhatunk az ünnep szorításával is. A feszültségekkel, a türelmetlenséggel, a hétköznapok kellemetlenségeivel. Ezekben a nehéz pillanatokban sem szabad elfelejtenünk, hogy valójában mire készülődünk. A zsoltár a várakozásról szól, és az ember számára az Urat várás Krisztus eljövetelében teljesedik be: „Az Isten szeretet, és ez valóság!” – fogalmazott Szemerei János.