Az este házigazdájaként, bevezető áhítatában Fabiny Tamás püspök arról beszélt, hogy a hívő ember nem tekintheti ellenfélnek, pláne nem ellenségnek a tudomány művelőit, mert a tudományra féltékenyen tekintő hit vakbuzgóvá tesz. Hívőnek lenni kételyekkel teli, küzdelmes állapot, és a teológiának az is feladata, hogy hidat verjen a hit és a tudomány között. A püspök idézte Newton mondását, amely szerint az első korty a tudomány poharából ateistává tesz, de minél többet iszunk, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a pohár alján ott van Jézus.

A tudomány a bizonyítékokkal, a hit pedig a bizonyossággal foglalkozik – kezdte előadását Falus András immunológus. Az akadémikus arról beszélt, hogy a sokak által Krisztus halotti leplének tartott torinói lepel, s az ehhez hasonló „bizonyítékok” őt, mint tudóst egyáltalán nem érdeklik. A hit az Istenbe vetett bizonyosságon alapul, aminek nincs szüksége semmiféle bizonyítékra.

Ezzel szemben a tudomány nem hit kérdése – jelentette ki a professzor. A tudomány lényege, hogy a megfogalmazott állítások bizonyíthatóak, a kísérletek megismételhetőek, vagyis ez a tiszta racionalitás birodalma. Ugyanakkor a hitet és a tudományt az egyes emberen belül szükségtelen szétválasztani.

Különösen igaz ez a genetikára, amely igen kényes tudományág, mert szinte mindenkit érdekel – tette hozzá Falus András. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy a világon keletkező, genetikával kapcsolatos adatmennyiség havonta megkétszereződik, ugyanakkor ezeknek az információknak az ára 18 havonta megfeleződik. Manapság már könnyen és olcsón hozzá lehet jutni a korábban kincset érő genetikai információkhoz, s nem ábránd az, hogy 10 év múlva, vagy akár előbb is, bárki egy chipkártyán magánál hordhatja az összes genetikai adatát – mondta Falus András. Pedig ez nem kevés információ – tette hozzá –, gondoljunk csak arra, hogy ha egy sorba rendeznénk egy ember teljes genetikai láncát, hossza megegyezne azzal a távolsággal, amennyit a fény 6,1 nap alatt megtesz!

Az örökítő anyag hálózatokban működik, ráadásul a DNS 44 százaléka a változó, úgynevezett ugráló gén, melyeknek valódi természetét ma még alig ismerjük – mondta az előadó. Az örökítő anyag működését a környezeti hatások erősen befolyásolják, vagyis számtalan külső körülmény, sőt – Kopp Mária kutatásai szerint – még mentális állapotunk is hatással van arra, hogy a szüleinktől kapott génállomány végül hogyan hasznosul. De ugyanígy hatással vannak erre a bonyolult rendszerre azok a mikrobák is, melyekkel – egyfajta, mindkét fél számára előnyökkel járó – szimbiózisban együtt élünk.

Mire jó az, ha a tudomány egyre többet tud meg az emberi örökítő anyag természetéről, működéséről? – tette fel a kérdést a professzor.

A mai orvostudomány igyekszik előre megbecsülni, milyen betegségekkel kell majd megküzdenie egy-egy embernek. Ennek ismeretében igyekszik megelőzni a bajt, s lehetőleg személyre szabott terápiát alkalmazva, a beteggel szorosan együttműködve igyekszik gyógyítani. Márpedig mindehhez rendkívül nagy segítséget nyújthat az, ha a lehető legpontosabban ismerjük az emberi genomot.

Ugyanakkor a genetikai kutatásokkal kapcsolatos fontos és valós információkat a tömegkommunikáció nem juttatja el az embereknek – jelentette ki Falus András. A professzor kárhoztatta az újságírókat, általában a sajtót és a közösségi webfelületeket azért, mert a felületes, vagy gyakran teljességgel valótlan hírek, értesülések terjesztésével téves, torz következtetéseket, vagy éppen hiú ábrándokat ébresztenek a médiafogyasztókban. Az akadémikus úgy véli, hogy csak az iskola, az oktatás lehet képes arra, hogy rendet teremtsen a tudománnyal kapcsolatos kommunikációban, s érvényes ez a kibocsátó és a befogadó oldalra egyaránt.

A genetika és általában a tudomány felelőssége jelentős – mondta az előadó. Az ember klónozása például a mai ismereteink és technológia szintünk alapján lehetséges, a szintetikus biológia tudománya pedig ma már képes új sejteket összerakni, előállítani.

Súlyos kérdés az, hogy hol van ennek a határa? A professzor leszögezte: elvi alapon elutasítja az emberklónozást, az ivarsejtek manipulálását, valamint a születendő gyermekek nemének megválasztását. (Holott mindez ma már lehetséges.)

A tudománynak is tisztában kell lennie önnön határaival – mondta az akadémikus. A tömegmédia, illetve a társadalom egésze nem tudja valós helyükön, súlyukon kezelni a tudományos eredményeket. Hiba a mindenhatónak gondolt tudomány fetisizálása, de legalább ennyire tévút a tudomány démonizálása, vagy éppen bagatellizálása. Szembe kell néznünk azzal, hogy a korlátokat megszabó etika csak követni tudja a viharos gyorsasággal fejlődő tudományt, vagyis arra kell törekednünk, hogy olyan etikai alapú társadalmat építsünk, amelyben helyére kerülhet a tudomány – jelentette ki Falus András.

A kreáció, vagyis a teremtettség és az evolúció viszonyáról szólva az előadó kifejtette: nézete szerint a sokféleség kialakulása és a teremtettség nem mond ellent egymásnak. Úgy gondolja, hogy Isten a világ mellett a természeti törvényeket is megteremtette és hagyja működni azokat. Ez utóbbi, vagyis a természeti törvények működése, azok kölcsönhatása és mindennek az eredménye az, ami vizsgálható emberi, vagyis tudományos eszközökkel.

A tudomány kérdése a hogyan, a hit kérdése a miért – idézte Albert Einstein mondását Falus András, majd hozzátette: Isten válasz olyan kérdésekre, melyeket a tudomány föl sem tehet.