– Mit jelent önnek evangélikus lelkészként az advent, a karácsony?

– Advent jelentése várakozás, s ez nagyon szépen jelzi azt, hogy miről szól ez az időszak. Arról, hogy Jézus Krisztus eljövetelére várunk, erre készítjük fel a testünket, lelkünket és szívünket. Rengeteg impulzus ér bennünket ma a világban, és kevés idő jut arra, hogy befelé forduljunk. A karácsony sokszor csak arról szól, hogy ajándékot vásárolunk, mert ha azt gondoljuk, ezt nem tesszük meg, ha kevés ajándék lesz a karácsonyfa alatt, akkor szomorúak lesznek a családtagjaink. Közben pedig elfelejtjük, hogy a legnagyobb ajándék érkezik hozzánk, Isten fia jön el közénk.

– A keresztények számára miért ez a legszebb ünnep a naptárban?

– Egészen közel jön hozzánk karácsonykor Isten, s aki eddig nem volt biztos abban, hogy jelen van az életében, az ilyenkor megtapasztalhatja, hisz Isten egészen közel lép hozzánk egyszülött fia érkezésében. Jézus érkezése nemcsak kétezer évvel ezelőtt volt az akkori világ fénypontja, hanem most is az kell, hogy legyen.

– Megértjük-e ma, 2016-ban karácsony valódi üzenetét, vagy elveszünk a világi, talmi értékek keresésében?

– Ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Ha én úgy határozok, hogy a karácsony arról szól, ami a kereszténység szempontjából tényleg a legfontosabb, akkor az arról is fog szólni. Ha azonban hagyjuk, hogy befolyásoljon bennünket a körülöttünk lévő világ, akkor ez az üzenet elveszhet.  Nekünk, lelkészeknek, papoknak, legyünk bármely felekezet tagjai is, az a feladatunk, hogy rávilágítsunk arra, a karácsony nem csupán a vásárlásról szól, hanem annál sokkal-sokkal többről. Az emberek pedig egyre inkább megértik ezt, egyre többen keresik a hitet az életükben. A gyülekezetben azt tapasztaljuk, hogy egyre többen csatlakoznak hozzánk, egyre többen tartják fontosnak, hogy Isten ott legyen az életükben.

– Meg tudja szólítani az egyház a fiatalokat? Milyen a gyülekezetben az életkori arány?

– A kötelező hit- és erkölcstanoktatástól a gyülekezetünk nagyon sokat kap. Olyan családok kapcsolódnak be a közösségünkbe a gyerekek révén, akikről korábban nem tudtunk. Próbáljuk őket megszólítani és megtartani, és általuk később a szülőket is be tudjuk vonni a gyülekezet életébe.

– Hogy jut eszébe egy fiatal nőnek, hogy lelkésznek álljon?

– Az értelmem nyiladozása óta tudom, hogy van Isten, tudom azt, hogy milyen rendszeresen templomban járni. Ez mindig is benne volt a családi életünkben. Középiskolásként Sopronba jártam az evangélikus gimnáziumba, melynek az attitűdje, hangulata azonnal megfogott, és attól kezdve nem is volt kérdés, hogy teológiát tanuljak.

– Mi a legszebb, és mi a legnehezebb a lelkészi munkában?

– A legnehezebb ott állni egy koporsó mellett és látni a család gyászát, amit én is ugyanúgy megélek. A legszebb pedig a gyerekkel való kapcsolat, a keresztelés vagy a hittanórai találkozások.

– Önnek a férje is lelkész, együtt vezetik a kaposvári evangélikus közösséget. Hogyan lettek egy család?

– A teológia hozott össze bennünket, ott találkoztunk. Egyikőnk sem kaposvári, Máté azonban Kaposvárra került gyakorlatra, majd egy Veszprém megyei kis faluban kezdte a lelkészkedést, ahonnan már vőlegényként és menyasszonyként jöttünk öt éve Kaposvárra. Azóta együtt dolgozunk, elosztjuk a munkát, mindketten igyekszünk segíteni a gyülekezet tagjait, építeni és fejleszteni a közösséget.