Gáncs Tamás igazgató-lelkész a kezdőima és néhány köszöntő gondolat után átadta a szót a kelenföldi evangélikus gyülekezet felügyelőjének, Szepesfalvy Ákosnak, aki megköszönte a munkát és a segítséget mindazoknak, akik nélkül a kötet nem jelenhetett volna meg. Ezután Fabiny Tamás püspök összegezte Botta István életének nehéz és sokszor szorongató életét a háború alatt és az azt követő, 1956 utáni időszakban, kitérve arra is, hogy Botta lelkészi és tudományos munkáját mindig a személyes hit és a filológai pontosság határozta meg.

Ezután Papp Dóra olvasott föl részleteket Botta István befejezetlen regényéből, majd Pál Diana és Czenke Csaba zongora–hegedű duóját követően Thurnay Béla szerkesztő mutatta be a csaknem ötszáz oldalas kötetet, melyben Botta István életrajza, munkájának bemutatása mellett írásai, regénytöredékének részletei, s a róla való emlékezések és gondolatok is helyet kaptak.

Megemlékezett a lelkészről, a tanárról és a tudósról Nagy Gábor is, aki sokat foglalkozott Botta életével és munkásságával, s kiemelte azt a – saját korában sokszor kockázatos – elhivatottságot, amelyet Botta mindvégig magáénak érzett, vallott és amely szerint cselekedett.

Ezután Thurnay Béla ismét átvette a szót, s hangsúlyozta: Botta mindezek mellett a remény lelkipásztoraként ismerhető meg a könyvből, a szerkesztő szavait pedig H. Hubert Gabriella egészítette ki, aki Botta tudományos munkájáról beszélt: a lelkészről, aki Klaniczay Tiborral dolgozhatott az MTA Irodalomtudományi Intézetében, aki Huszár Gálról írt monográfiát, s aki a tudomány és a hit egységében tartotta magát és embertársait még a legnehezebb időkben is.

Gáncs Tamás záró szavaival és imával fejeződött be az adventi alkalom: „Isten áldása kísérje adventi utunkat.”

(A te igéd igazság. Botta István lelkész szolgáló élete és munkássága; Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség, 2016; szerk. Thurnay Béla és Thurnayné Schulek Vilma; 477pp.)

Dr. Fabiny Tamás püspök beszéde: Beszéld el fiaidnak…

A Te igéd igazság. Botta istván lelkész élete és szolgáló munkássága című című kötet bemutatóján, Kelenföld, 2016. december 15.

Beszéld el fiaidnak, miképpen jutottál félárvaságra. Fiatal édesanyád három fiúval özvegyen maradt. Csak egy gyermekét tudta magánál tartani: a testvérek közül egyik a nagyszülőkhöz, másik a Protestáns Árvaházba került.

Beszéld el fiainak, milyen volt az élet a soproni Teológián: itt életre szóló barátságok szövődtek, olyannyira, hogy a dán szobatárssal csaknem két évtizeddel később a hazai egyház és a Lutheránus Világszövetségtől a mi egyházunknak nyújtandó támogatás és segélyezés ügyében működhet hatékonyan együtt.

Beszéld el fiainak, hogy az Anschlusst követően miképpen próbálta a politika maga alá gyűrni a hitéletet, ezért egy teológiai dolgozatban egyébként a nemzet hű fiaként ilyen mondat leírására éreztél belső késztetést: „a keresztyénség nem tartozik a nemzetnevelés alapelemei közé, nem tehetjük azt nemzetivé”. Beszéld el fiainak, hogy ezzel együtt milyen fontosnak érzeted a népi írókkal, így Szabó Dezsővel, Németh Lászlóval vagy Veres Péterrel való intenzív kapcsolattartást.

Beszéld el fiaidnak, milyen dilemmát jelentett, hogy a zsidóüldözés során – külön felkészítés nélkül, mert arra nem volt idő – hamis keresztleveleket adjatok-e ki az üldözötteknek, vagy csupán vöröskeresztes igazolványokat és svéd menlevelet.

Beszéld el fiaidnak, hogyan kellett az Óbudai templomban tartott esküvői szertartásról a légoltalmi pincébe sietni, mivel a főváros bombázása folyt.

Beszéld el fiaidnak, milyen sok áldás forrása volt egy-egy mátrai vagy tihanyi táborozás az ifjúsággal. Ők még nagyszülőként is élnek azokból.

Beszéld el fiainak, hogyan mentetek kis kocsikkal a kitelepítéssel sújtott egyháztagok lakására, hogy bútoraikat, könyveiket és egyéb ingóságaikat az egyház épületében vagy megbízható családoknál helyezzétek el.

Beszéld el fiainak, hogy az igehirdetésre készülve mennyire nehéznek találtad azt, hogy gyász, betegség és főként embertelen életfeltételek között Isten szeretetének evangéliumát prédikáld.

Beszéld el fiainak, hogyan élted meg, amikor egyházi vagy állami hatóságoknál hamis vádakkal feljelentettek téged, más pedig azzal vádolt meg – teljesen oktalanul – hogy hamis hírt terjesztesz róla.

Beszéld el fiaidnak, milyen egyházi önrendelkezés volt az, amikor egy lelkészválasztás során egyébként egyházinak mondott emberek legfőbb érve ez volt: „Nem szabad harcba szállni a párttal!”

Beszéld el fiainak, lelkészként hogyan látogattál bebörtönzött evangélikusokat a hírhedt Andrássy út 60-ban. És beszéld el azt is, amikor az őr ezzel fogadott: ha megint bemegy, ki már nem engedjük magát!

Beszéld el fiaidnak, hogyan alázott meg aját lelkésztársad elvéve tőled a hivatali kulcsokat, majd ahogy füled hallatára diktálta a téged feljelentő levelet.

Beszéld el fiaidnak, mit jelentet feleségeddel az alvó kisgyerekek mellet az ablak mellett ülve virrasztani, mikor áll meg az a bizonyos fekete autó a ház előtt.

Beszéld el fiaidnak, hogyan fenyegették meg, állították félre, börtönözték be püspöködet.

Beszéld el fiaidnak, mit éltél át a kitelepítettek meglátogatása során.

Beszéld el fiaidnak a 60 évvel ezelőtti csodálatos történéseket, amikor az egyházat együtt volt az ország népével, és teológus hallgatók együtt vonultak fel más egyetemistákkal, lelkészek életük kockáztatásával mentek szolgálatba, majd temették köztéren is a halottakat. Beszéld el ama november 4-e hajnali döbbenetét, amikor legtöbb templomban a tankok vonulása miatt nem lehetett istentiszteletet tartani.

Beszéld el fiaidnak a fortélyos félelem megjelenését, a társaikat börtönbe juttató lelkészek tevékenységét, a nyers bosszú megjelenését.

Beszéld el fiaidnak, mit jelentett a családtól elszakítva élni, városi emberként lényegében tyúktenyésztésből eltartani magadat és szeretteidet.

Beszéld el fiaidnak, hogy Tordast nem a száműzetés helyének, hanem egy új közösségépítés lehetőségének tekintetted, hiszen az emberek ott is sóvárogva várták Isten fiainak megjelenését. Ezért fél fizetéssel is teljes szívvel szolgáltál.

És beszéld el azt is, hogy amikor az egyházi hatalmak elzárkóztak tőled, akkor a tehetségedet és szorgalmadat felismerő történészek komoly feladatokat bíztak rád, megbecsülték fáradságos munkádat.

Beszéld el fiaidnak, hogy a személyes hit hogyan párosulhat tudományos igényességgel és filológiai pontossággal, amelynek következtében Méliusz Juhász Pétertől Jungig sokakat vihettél közel az olvasókhoz.

A reformáció kezdetének 500. évfordulóján beszéld el fiaidnak, mire tanít Dévai Bíró Mátyás, a magyar Luther, vagy éppen az énekszerző Huszár Gál.

Beszéld el fiaidnak, mit éreztél akkor, amikor a püspök szemedbe mondta: mindent elkövet annak érdekében, hogy feleségedet elbocsássák munkahelyéről. De beszéld el azt is, hogy mint nélkülözhetetlen munkaérő, mégis maradhatott.

Beszéld el fiaidnak, miért nem tartottál igényt rehabilitálásra. Az ugyanis a becsület helyreállítását jelenti, amit viszont te soha nem veszítettél el. Ezért beszéld el fiaidnak, hogy nem elégtételre, hanem a sebek begyógyítására van szükség. Ezt pedig csak Krisztus szeretetében érhetjük el.

Ha mindezt elbeszéled fiaidnak, akkor biztos akad egy olyan közösség, amely megbecsüli munkádat, és mindazok fáradozását, akik hozzád hasonlóan elhagyatottságukban sem voltak egyedül. Ez a közösség megbecsüli a múltját, őrzi a béresekkel dacoló pásztoraik emlékét oly módon is, hogy megjelenteti a gyülekezet történetét, emléktáblákat állít, vagy éppen könyvet ad ki. Mindezt azért teszik, mert ők is sok mindent el akarnak beszélni fiaiknak és unokáiknak.