Örüljetek az Úrban! (Fil 4,4)

Simone Weil ír arról, hogy el kell tudni viselni az ürességet. „Akár a gáz, a lélek is azon van, hogy a rendelkezésre álló teret egészen betöltse. Ha a gáz összesűrűsödne, és a tér egy részét üresen hagyná, ez a viselkedése ellenkeznék az entrópia törvényével. Nem így van a keresztények Istenével. Ez természetfölötti Isten, míg Jehova természetes Isten.” A Filippi-levél egyik alapgondolata a kenózis, hogy Jézus lemond isteni dicsőségéről. Ez az alapja minden más gondolatnak is, ami a levélben van. Mintha  az Ószövetség törvényei közül is az egyik messiási próféciává emelkedne: az a törvény, hogy az aratáskor ne szedj le mindent. Ami ott maradt, azért ne menj vissza! Ne használj ki minden ziccert, ne söpörj be minden sikert, ne hódíts meg mindent! Hagyj az özvegyeknek, az árváknak, akik utánad mennek és a maradékon élnek.

Mintha ezt idézné Jézusnak a kánaáni asszony, aki azt mondja, hogy a kutyák esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból. Ezek a szavak indítják meg Jézust, mintha magára ismerne. Aktuálisabb az a mondanivaló, mint gondolnánk!

Tovább a KötőSzó blogra.