Isten teljesen újra formál minket. Visszafordítja szívünket saját maga felé. Készekké és képesekké tesz minket arra, hogy értsük Isten akaratát, hogy egyetértsünk vele. Ezt nem azért teszi, mert most már megérdemeljük, most már annyira rájöttünk volna arra, hogy nem jó Isten nélkül, hogy Isten így válaszoljon erre, egyszerűen azért, mert szánalomra indult Isten szíve, és az Ő szabad kegyelméből munkába veszi az emberek belső világát, sőt kicseréli az ő belső világukat.

Az ókori ember számára a szív mindennek a középpontja volt, nemcsak az érzelmeknek – ma inkább csak arra értjük –, de a gondolatoknak és az akarati döntéseknek a kiinduló helye is a szív volt. Az ember szíve az a belső műhely, ahol minden eldől, ahonnan kiindul a cselekvés. Ott érez fájdalmat vagy örömet az ember, ott gondolja végig a dolgait, és ott dönti el, mit tesz, vagy mit nem tesz, és miért cselekszik valamit. A szív az ember belső szellemi műhelye.

Isten nem azt mondja, hogy megjobbítom a szíveteket, hanem új szívet adok nektek, új lelket adok belétek, az én lelkemből adok nektek. Az Újszövetség ezt nevezi újjászületésnek. Isten nem tatarozza, foltozgatja, átfestegeti az életünket, hanem a belső műhelyünket kicseréli. Egészen újat ad. Újszövetségi értelemben Jézus Krisztus természetét adja a hívőknek.  Így munkálja, formálja bennünk azt a szeretetet, ahogyan Jézus szeretett, azt a békességet, amely a terhek hordozásának súlya alatt is betölti a szívet, és ad türelmet, amíg beteljesednek Isten ígéretei. Szabaddá tesz arra, hogy  az Ő lelkületével szolgáljunk másoknak. Megajándékoz azzal a reménységgel, hogy végül ugyanoda érkezünk meg, ahova Jézus érkezett.

És hogy hogyan kezdődik minden. A január havi ige segít megmutatni, ami a csodálatos halfogás történetéből kiemelt mondat. Péter azt mondja Jézusnak: „A te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lk 5,5)

Amíg Isten kegyelméből össze nem törik a kőszív, addig nem tudunk igazán érezni és érteni. Addig hihetetlen mese, érdekes kultúrkincs, nagyszerű emberiesség, és még sorolhatnám, hogy mi mindennek tartjuk az Élő Isten szavát. Az új szívvel azonban evezünk a mélyre és hittel tesszük meg az emberi értelem számára elképzelhetetlen, lehetetlen dolgokat is, vetjük ki a hálókat.

Egy új év kezdődött el számodra is testvérem! Imádkozz azért, hogy a következő évben ne kőszívű emberként, hanem mint újjászületett, érző szívű, Isten lelkével, az ő dicsőségét hozó embert ismerjenek meg azok, akik találkoznak veled. Ne feledd, Isten valamit tett veled! Ámen.

Elhangzott 2017. január 9-én a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.