A Kairosz Kiadó gondozásában A dal vándora címmel megjelent interjúkötetben az olvasó megismerheti, hogy egy felvidéki kis faluból származó művész hogyan került Pest megyébe, mit jelent számára a jövő nemzedékének óvása, a család és a természet szeretete. Emellett olvashatunk arról is, hogy a mai megosztott politikai hangulatban hogyan lehet valaki hitelesen büszke nemzeti identitására, valamint hitére. A művész vallja, hogy egész élete zarándoklat, „mely egyben múlthordozás, értékmentés, értékőrzés, de elsősorban jövőteremtés is!”

A Simon Erika kérdéseire adott válaszok bemutatják, hogy az említett értékmentés Szvorák Katalin pályáján nemcsak a világ nagy előadótermeinek pódiumaira koncentrálódik, hanem az énekművész a legkisebb települések faluházaiban is rendszeresen fellép. A Kossuth-díjas énekes ugyanis nem válogat a helyszínek között, nem a pompát, a múló dicsfényt keresi, hanem a rá bízott értéket megbecsülve, alázattal képviseli. Előadásában a Kárpát-medence népi énekeit nemcsak egymással állítja párhuzamba, hanem a nemzetiségi énekek megszólaltatásával, a kultúrák közötti párbeszédet, a megbékélést is szorgalmazza. Mint mondja: „Aki a saját kultúráját tiszteli, becsüli, a másét nem tudja gyűlölni. A megbékélés nem lehet illúziókergetés.” És hogy hova vezet a különbözőségekben a másik szépségének felfedezése, vagyis a megbékélés ösvényén járás? Erről a Kossuth-díjas énekművész így vall: „Ez nemcsak a nemzet és a vele együtt élő szomszédok megismerését szolgálja, de szolgálja az emberek lelki gyógyítását, vigasztalását, a belső béke meglelését, melyhez sok-sok alázatra van szükség.”

Szvorák Katalin a kötetben felvállalja, hogy élete zarándoklat, melyhez nemcsak a maga elhatározása, hanem az Istennel való közösség is szükséges. Erről, az élet belső útjáról mondja, hogy „a zarándoklat kegyelmi állapot, és a körülötte élő világ minden része a Teremtőt dicséri, hívja, szólítja”. Ennek a Teremtőt felismerő kegyelmi utazásról és annak másoknak történő átadásáról szól a Kossuth-díjas énekes élete. Koncertjein, tanítás alatt, családjában és csendes beszélgetéseken ugyanezt képviseli, hirdeti és ajánlja. Ez a zarándoklat, a múlt, az érték, a hit megbecsülése nála nem nosztalgikus, vagy pátosszal átitatott, hanem szívből jövő tiszta szó. Olyan személyes felismerésből táplálkozik, mely képes az arannyal mázolt, kirakatban tartott mulandó helyett ajánlani: „A zarándok földbe tapossa a sivár globalizációt, a média diktálta testi-lelki megbetegedést kiváltó trendeket, ráébred arra, hogy az örökkön tetszelgő, álvilágot gerjesztő létforma csak egy ideig járható.”

Szvorák Katalin művészi önzetlenségét az is mutatja, hogy honlapján valamennyi eddig megjelent hanglemezt díjtalanul elérhetővé tett, hogy a töltekezni vágyó, igényes népi és egyházi zenét hallgatni vágyó közönség ezt bármikor megtehesse. Szvorák Katalin a paraszti elődöktől örökölt alázattal, a juhász felmenőitől hozott szabadság érzésével járja az országot és vall értékekről. A legbelülről jövő tiszta, lelki hangján, az ének erejével hirdeti az örök értékből, a hitből, és identitásból táplálkozó élet lehetőségét. A Kairosz Kiadó gondozásában megjelent kötetben e nagyszerű életről olvashatunk őszinte és csendes önvallomást.

A dal vándora – Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekessel beszélget Simon Erika

Magyarnak lenni sorozat 135. kötet
Kairosz Kiadó, 2016
132 oldal
ISBN: 978-963-662-861-1