Keresztény–zsidó imaórával zárult az ökumenikus imahét

Keresztény–zsidó imaórával zárult az ökumenikus imahét

Share this content.

Szöveg és fotó: Galambos Ádám
Budapest – Az ökumenikus imahét nyolcadik napján, az imahét zárásaként keresztény–zsidó imaórát tartottak a terézvárosi katolikus templomban. Az imaórán Erdő Péter bíboros és Darvas István rabbi ünnepi beszéde mellett imádságot mondott többek között Lackner Pál evangélikus püspök és Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára is.

A megbékélésre, a közös imádságra összegyűlt gyülekezet az imaórát a veronai buszbaleset áldozataira történő megemlékezéssel, a sebesültek gyógyulásáért elmondott fohásszal, valamint a hozzátartozókért való imádsággal kezdte.

„Zsidók és keresztények – mint Ábrahám fiai – arra hivatottak, hogy áldások legyenek a világban. Azáltal válnak azzá, hogy közösen elköteleződnek az összes emberek és népek közötti béke és igazságosság mellett” – fogalmazott II. János Pál pápát idézve Erdő Péter. Az Esztergom-Budapesti Katolikus Főegyházmegye érseke a Vatikán 2015. decemberi nyilatkozatára hivatkozva elmondta, hogy zsidók és keresztények nem fogadhatják el minden további nélkül a szegénységet és az emberi szenvedést. „Amikor zsidók és keresztények humanitárius segítséget adnak, azaz békét hoznak a világra, tanúságot tesznek Isten szerető gondoskodásáról” – hangsúlyozta a bíboros. Erdő Péter beszédében kitért arra, hogy „meg kell hallanunk Isten hívó szavát. Át kell élnünk, hogy Isten irgalmas, Isten szeret minket. Az Ő szeretetével kell fordulnunk embertársaink felé”.

„Ha az ember torkán éles kard nyugszik, akkor sem adja fel az imádkozás lehetőségét. A tiszta, őszinte szívvel elmondott ima és az ebbe vetett reménykedés talán az egyik legerősebb összekötő szál ember és ember között” – fogalmazott Darvas István. A rabbi az ószövetségi Sára történetén keresztül az imádság fontosságáról szólt. Darvas István a Példabeszédek könyve alapján – „A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája” (Péld 13, 12) – arra figyelmeztetett, hogy az embernek nem teljesül minden kérése. „Mindenki, aki annak a reményében, azzal az elvárással imádkozik, hogy az imádságát maradéktalanul teljesíti az Isten, annak végül is a fájó szív lesz a vége” – fogalmazott. Mózes utolsó imádáságán keresztül a rabbi szemléltette, hogy bár Mózes kérte, hogy meglássa a Kánaán földjét és beléphessen oda, fohászának csak a fele teljesült. „Az imáink által a vágyaink felét elérhetjük. Imádság nélkül a másik fele is semmissé válik” – fogalmazott a rabbi.

Lackner Pál a Jelenések könyvéből olvasott fel, majd az emberi perspektíváról szólva megállapította, hogy nagyon sokszor nem vagyunk arra képesek, hogy egyszerre mérlegeljük a rövid és a hosszú távú céljainkat, így néha a rövid távú céljaink ellentmondanak a hosszú távú terveknek. „Mintha a rövid távú céljaink – munka, család, politika, gyülekezet – elfednék a távolabbi célt” – fogalmazott az evangélikus püspök. A Jelenések könyvét idézve Lackner Pál elmondta, hogy fontos a párbeszéd, a különböző nézőpontok megismerése és megértése, ugyanakkor a püspök arra is figyelmeztetett, hogy „az örökkévaló a teremtésével nem véget nem érő javítgatást tervez, hanem egy új megteremtését”.

„Nem vihetjük Isten országába a földi kincseinket, de előre küldhetjük imáinkat” – fogalmazott Papp János. A Magyarországi Baptista Egyház elnöke arra biztatta a jelenlévőket, hogy éljenek az imádság erejével, fedezzék fel, hogy Isten elé lehet vinni a fájdalmat, a kétséget, a magasztalást és a másokra gondolást.

A párbeszéd fontosságát hangsúlyozva Simon Ferenc elmondta, hogy az nem csak a másik, hanem önmagunk megértését is segíti. A Bécsi Katolikus Főegyházmegye keresztény-zsidó párbeszédért felelős megbízottja hozzátette, hogy „a vallásközi párbeszéd alapvetően nem más, mint eszmecsere az életről. Itt a lét mindennapi kérdéseit osztjuk meg, egyúttal megtanulunk együtt élni, elkezdjük megérteni a másikat. A párbeszéd az emberiség iskolája” – fogalmazott Simon Ferenc.

„Ha nem látszik rajtunk Isten dicsősége, akkor hiteltelenekké válunk” – fogalmazott Fischl Vilmos. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára az ökumenikus imahét idei mottója alapján arra biztatta az imaórán megjelenteket, hogy „Isten ösztönző szeretete legyen az életünkön, hogy valóságos, élő életet éljünk”.

A hatodik alkalommal megtartott keresztény-zsidó imaórán fohászt mondott Abouna Khalil Yousseff, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház esperese, Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke, Csernák István, a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense, Ócsai Tamás, a Hetednapi Adventista Egyház unióelnöke, Németh Pál református lelkipásztor és Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára is. Az imaórán közreműködött Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, Szécsi Máté operaénekes, Neumark Zoltán zongoraművész, Merczel György kántor-karnagy és a Taizé-i ének- és zenekar.

Képgaléria:

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!