„Minden évben hasonló keretek között emlékezünk. Nálunk minden hét így kezdődik, áhítattal, most ezt az alkalmat ragadjuk meg, hogy a 18 évvel ezelőtti kőszegi tragédiára is emlékezzünk. Nyilván az élet megy tovább, de ez a tragédia a kőszegi lelkekben nagyon mélyen ott van” – fogalmazta meg az igazgató.
„A hétvégén Olaszországban bekövetkezett tragédia nyilván fel fogja szabni ezeket a sebeket. És nagyon mélyek ezek a sebek. Itt, a kollégáim között is van, aki érintett” – tette hozzá Rodler Gábor.
A kisvárosban Tekiként emlegetett középiskola hétkezdő áhítatán az evangélikus templomban Jóbról beszélt Baranyay Csaba lelkész. Amikor Jób mindent elveszített, a hitét akkor sem - idézte fel. Jób gazdag volt, volt hét fia három lánya és több száz jószága, idézte a sok számot az evangélikus lelkész a könyv első fejezetéből.
„Ti most egy másik számot hallhattatok sokat az elmúlt napokban. Tizenhat. Tizenhatan haltak meg a veronai buszbalesetben. Kortársaitok voltak” – mondta a lelkész.
Ahogy Jób egy pillanat alatt elveszített mindent: több gyermekét, gazdagságát, saját egészsége is megromlott – úgy omlottak össze életek egyik pillanatról a másikra most is, Verona mellett.
„Kőszegen más ez a szám. Itt arcok is kapcsolódnak hozzá, hiszen 18 éve hasonló tragédiát élt át a város” – mondta Baranyay Csaba.
Jóbot arra kérte a felesége is, hogy annyi tragédia után ne higgyen. „Átkozd meg az istent, és hagyd el!” – idézte a lelkész. De Jób nem hagyta. Ahogy más reményvesztettnek sem szabad hagyni.
Két gyertyát gyújtottak meg a hétfő reggeli kőszegi áhítaton. Egyet a hétvégi veronai buszbaleset 16 áldozatáért, egyet pedig a stájerországi Deutschlandsberg mellett 18 éve történt, 18 áldozatot követelő tragédia áldozataiért.
Az iskolaigazgató az áhítat után elmondta: „A mi iskolánk elsősorban a kollégáink miatt volt érintett, akkor ők szerveztek sítúrákat. Kőszegen azóta senki nem szervez sítábort.”