„Minden évben hasonló keretek között emlékezünk. Nálunk minden hét így kezdődik, áhítattal, most ezt az alkalmat ragadjuk meg, hogy a 18 évvel ezelőtti kőszegi tragédiára is emlékezzünk. Nyilván az élet megy tovább, de ez a tragédia a kőszegi lelkekben nagyon mélyen ott van” – fogalmazta meg az igazgató.

„A hétvégén Olaszországban bekövetkezett tragédia nyilván fel fogja szabni ezeket a sebeket. És nagyon mélyek ezek a sebek. Itt, a kollégáim között is van, aki érintett” – tette hozzá Rodler Gábor.

A kisvárosban Tekiként emlegetett középiskola hétkezdő áhítatán az evangélikus templomban Jóbról beszélt Baranyay Csaba lelkész. Amikor Jób  mindent  elveszített, a hitét akkor sem - idézte fel. Jób  gazdag volt,  volt hét fia három  lánya és több száz jószága,  idézte  a sok számot az evangélikus lelkész a könyv első fejezetéből.

„Ti most egy másik számot hallhattatok sokat az elmúlt napokban. Tizenhat. Tizenhatan  haltak meg a veronai  buszbalesetben. Kortársaitok voltak” – mondta a lelkész.

Ahogy Jób egy pillanat alatt  elveszített mindent: több gyermekét, gazdagságát, saját  egészsége is megromlott – úgy omlottak össze életek egyik pillanatról a másikra most  is, Verona mellett.

„Kőszegen más ez a szám. Itt arcok is kapcsolódnak hozzá, hiszen 18 éve hasonló tragédiát élt át a város” – mondta Baranyay Csaba.

Jóbot arra kérte a felesége is, hogy annyi tragédia után ne higgyen. „Átkozd meg az istent, és hagyd el!” – idézte a lelkész. De Jób nem hagyta. Ahogy más reményvesztettnek sem szabad hagyni.

Két gyertyát gyújtottak meg a hétfő reggeli kőszegi áhítaton. Egyet a hétvégi veronai buszbaleset 16 áldozatáért, egyet pedig a stájerországi Deutschlandsberg mellett 18 éve történt, 18 áldozatot követelő  tragédia áldozataiért.

Az iskolaigazgató az áhítat után elmondta: „A mi iskolánk elsősorban a kollégáink miatt volt érintett, akkor ők szerveztek sítúrákat. Kőszegen azóta senki nem szervez sítábort.”