A budavári orgona Peskó Zoltán tervei alapján épült 1960-ban finn segítséggel két manuálon, majd a terveket 75-ben a művész fia, Peskó György fejezte be a harmadik manuál kiépítésével. A hangszeren a szocialista ipar rajta hagyta szürke bélyegét, de hangja máig is messze kitűnik kortársaié közül, egyértelműen mutatva tervezőinek igényességét, odafigyelését.

Az eltelt fél évszázad következményeként az orgona, amelyen anno tanultam, és több mint húsz éve szolgálok Budavárban, kezdett apró technikai bizonytalanságokat mutatni, megérett a felújításra. Megtiszteltetésként ért bennünket, hogy a Reformációi Emlékbizottság egy új hangszer megépítését kezdeményezte a kimagasló egyházzenéjéről is híres, veretes budavári falak közé. Első elfogadott elgondolásként a meglévő hangszer megtartása mellett az oldalkarzatra terveztünk egy barokk orgonát, a Budavári Evangélikus Egyházközség elnöksége végül mégis a jelenlegi orgona felső karzattal való együttes elbontásáról döntött, így az új orgona klasszikus felépítés szerint az alsó karzaton kap majd helyet.

Az emlékbizottságnak az volt a fő szándéka, hogy olyan hangszer szülessen, amely J. S. Bach életművének a legautentikusabb interpretációját teszi lehetővé. Két teljesen ellenkező szakmai álláspont feszült egymásnak, ezek között kellett dönteni: egy olyan orgonából induljunk ki, amely mellett Bach néhány évig alkalmazásban állt, vagy olyan hangszert tervezzünk, melynek diszpozíciója autentikusan igazodik ahhoz, amit maga Bach írt le orgonaszakértőként, a barokk zeneirodalom és saját műveinek a legjobb ismerőjeként? Az utóbbi döntés született, így a bachi diszpozíciót alapul véve kortársa, Gottfried Silbermann utolsó hangszereinek mintájára álmodtuk meg jövőbe mutató, új orgonánkat. A közbeszerzést a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra nyerte meg, de nem volt még biztosítva a jelenleg is jól működő Peskó-orgona sorsa.

Kormos Gyulával, egyházunk orgonaszakértőjével végül örömmel nyugtáztuk: bizony van a közelben egy olyan budapesti evangélikus templom, ahol még sosem volt „igazi” hangszer, ellenben hatalmas karzata alkalmas lehet orgonánk befogadására. Az Angyalföldi Evangélikus Egyházközség lelkészének, Grendorf Péternek a rendíthetetlen szolgálatát bizonyítja, hogy a kereszténységtől egyre jobban elforduló világunkban, amelyben Európa-szerte templomok ürülnek ki, ő az egyik legdinamikusabban fejlődő evangélikus gyülekezetet vezeti egyházunkban. Nos, pont ezt a közösséget ajándékozzuk meg, s ez óriási siker: orgonánk így nem lesz az enyészeté, hanem Varga László orgonaépítő mester szakértő keze által újjászületik, és évtizedeken keresztül tovább dicsőítheti az Urat.

A projekt még nem teljes, hiszen a hangszer felállításának komoly költségei vannak, ezért az angyalföldi gyülekezetnek aktívan kell pályázati lehetőségeket és támogatókat keresnie, de nagyon bizakodunk abban, hogy az immár „angyalföldi Peskó-orgona” ebben az évben, a reformáció megindulásának ötszázadik évfordulóján tartandó ünnepi istentiszteleten az adományozók segítségével megújulva, eredeti pompájában fogja ismét az Úr nagyságát zengeni.

A budavári evangélikus templomban az orgona bontásának megkezdését megelőző napon, január 8-án a 11 órai ünnepi istentiszteleten liturgiai környezetben csendül fel Kodály orgonamiséje, 18 órakor pedig azok a Peskó-növendékek adnak közösen búcsú- koncertet, akik – követve mesterüket – az orgonaművész-pályát választották.

A szerző orgonaművész, a budavári evangélikus templom orgonistája.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 1. számában jelent meg, január 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.