Természetesen a féltő, gondoskodó, tevékeny szeretetre nagy szükség van, és egyidejűleg arra is, hogy mindannyian végezzük el a saját helyünkön azt a feladatot, amelyet Urunk ránk bíz, amely a mi kis fogaskerékéletünk küldetése. Ne másra várjunk, ne a partvonalról kiabáljunk befelé a pályára, hogy ezt így vagy úgy kellene csinálni, mert ugyebár az, ahogy csinálják, nem jó! Végezzük a ránk bízott feladatot csendesen, hűségesen, és bízzunk abban, Isten elég hatalmas ahhoz, hogy megtartsa egyházát, megvédje az övéit, és győzedelmeskedjen!

Mai, forrongó világunkat talán sokszor rémisztőnek találjuk, de egy dolgot tudnunk kell: ma is Isten az úr! Bár tombol és ordít, de nem kerekedett fölé a sátán, és mi győzedelmes Urunk csapatában játszunk.

A jelen cikk címe és témája kissé eltér az imént vázolt hangulattól: a továbbiakban egy örömteli, hálaadásra késztető folyamatról számolok be, amely – remélem – üdítőleg fog mindenkire hatni.

Függetlenség, polgárháború, béke

Mozambik Afrika délkeleti partvidékén fekszik, mintegy huszonnégymillió lakosa van. A portugál gyarmatosítóktól 1975-ben vált függetlenné, de a függetlenség örömét és lehetőségeit nagyon hamar polgárháború váltotta fel, amely 1977 és 1992 között romokba döntött mindent.

Erről a polgárháborúról nekünk – e sorok írójának és családjának – személyes emlékeink is vannak.

1988–90 között Zimbabwe Mutare nevű városában éltünk, amely nagyon közel fekszik a mozambiki határhoz. A határtól pedig mindössze kétórányi autóútra van a Beira nevű nagyváros és az óceánpart is, ahová a háború miatt soha nem juthattunk el. A vidék tele volt – és van a mai napig is – aknákkal. Akkoriban egy vízmérnök kollégám azonban eléggé vakmerő módon ott dolgozott Mozambikban, és a figyelmeztetések ellenére a polgárháború kitörése után is ott maradt. Sajnos rálépett egy aknára, és mindkét lábát elveszítette.

Ma Mozambik államformája köztársaság. Az egyedüli hivatalos nyelv a portugál, amelyet a lakosságnak mintegy fele beszél. A másik fele csak a hagyományos törzsi nyelveket ismeri.

Az evangélikus misszió kezdete

Az evangélikus misszió az ország középső területein, Sofala megyében, a Zambézi folyó partján kezdte el szolgálatát. Alapítója és vezetője Carlos Walter Winterle lelkész, aki Kenyában szolgált négy éven át, az idő alatt, amíg mi is ott éltünk. Walter lelkész és felesége Brazíliából érkezett Kenyába, és nagyon jó személyes barátság is szövődött köztünk. Ő most Dél-Afrikában, Fokvárosban egy fehér gyülekezet lelkésze.

Walter lelkész így írja le egyik fontos élményét: „Számos megható pillanatnak voltunk már részesei, szeretnék egyet megosztani veletek, mivel tudatában vagyok, milyen jelentős szerepet játszanak a gonosz szellemek az afrikai tradicionális vallásokban. Az egyik istentiszteleten a keresztelésre várakozók csoportjának feltettem a kérdést: »Megtagadod-e a gonoszt, annak minden munkáját és minden mesterkedését?«, majd hozzátettem: »Megtagadod-e a kapcsolatot az összes gonosz lélekkel?« A keresztelendők együtt válaszolták: »Igen.« Ekkor egyikük, egy idős asszony hangosan felkiáltott: »Soha! Soha! Soha többé nincs közünk hozzájuk!«”

Teológiai oktatóprogram

Mozambikban az evangélikus egyházat 2006-ban alapították, amikor a polgárháború szörnyűségei elől Kanadába menekült Joseph Kembo Alfazema hazatért, hogy meglátogassa édesanyját, s hogy felmérje hazájában a misszió lehetőségeit. Épp akkor végzett a kanadai evangélikus teológián mint lelkész. Walter lelkész 2007-ben egy konferencián vett részt Mozambikban, és ott ismerték meg egymást. Ekkor ajánlotta fel Alfazemának az úgynevezett TEP-programot (Theological Education Program, magyarul teológiai oktatóprogram). Ezt a Brazil Evangélikus Egyház Konkordia Szemináriuma használja. Az oktatást 2010-ben kezdték el, évi háromhetes kurzusokkal. A nyolc hallgató közben havonta találkozott, hogy megbeszéljék és átismételjék, amit otthon megtanultak.

Kezdetben Alfazema lelkész vezette és segítette őket, de sajnos megbetegedett, ezért 2011 szeptemberében visszament Kanadába kezelésre. A nyolc teológushallgató azonban nem veszítette el a kedvét azután sem, hogy magukra maradtak. Sőt még keményebben dolgoztak, pásztorolták a megalakult gyülekezeteket, és tovább bővítették az egyházat.

Növekedés és nyolcas ordináció

Mivel a Mozambiki Evangélikus Egyháznak 2015 augusztusa előtt nem volt felszentelt lelkésze, a keresztelés és úrvacsoraosztás elvégzésével mindig meg kellett várniuk, amíg vendéglelkész érkezett hozzájuk Brazíliából. Ennek ellenére 2012 és 2015 között összesen 1045 felnőttet és gyermeket kereszteltek meg…

Rendkívül fontos állomás volt, amikor 2015-ben a helyi chisena nyelven kiadták Luther Márton Kis kátéját. Annak ellenére, hogy Mozambikban a hivatalos nyelv a portugál (ezért játszik ebben a projektben kulcsszerepet Brazília, ahol szintén portugálul beszélnek), az egyszerű emberek sokasága nem beszél portugálul, csak a saját törzsi nyelvén. A teológiai oktatás azonban portugálul zajlik, mert a hallgatók jártak iskolába, és ott kivétel nélkül megtanulták. Csakhogy a külföldi lelkészek prédikációit – a híveknek – tolmácsolni kell! A gyülekezetek kétszáz chisena nyelvű Bibliát kaptak, a húsz új teológiai hallgató pedig portugál nyelvű magyarázatos Szentírást.

És 2015. augusztus 9-én elérkezett a várva várt nap! Az első nyolc lelkész szentelésére számos magas rangú vendég érkezett Brazíliából és Dél-Afrikából. Az embereket tíz gyülekezetből teherautók szállították a diplomaosztó-felszentelésibeiktatási istentiszteletre. Az eseményen mintegy ezer ember vett részt.

Aznap senki nem ment haza éhesen! Tányért, dobozkát vagy más evőalkalmatosságot mindenki otthonról hozott magával. Az ünnepi ebéd hozzávalói viszont ezek voltak: 1 tehén, 10 kecske, 1 disznó, 10 zsáknyi, egyenként 25 kg-os rizs (vagyis 250 kg), rengeteg krumpli, hagyma, paradicsom, fűszerek és egyebek… Bizony már leszállt az este, mire mindenki boldogan hazatért.

A távoli gyülekezetekből érkezőket szállító egyik teherautó sofőrje maga is részt vett a lelkészek szentelési istentiszteletén. Az alkalom annyira megérintette, és olyan hatást gyakorolt rá, hogy alig várta, hogy visszamenjen saját falujába, és ott gyülekezetet alapíthasson.

Harminchárom gyülekezet

A misszió munkatársai azt vallják, hogy „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20). De szintén az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk a Mozambikra is érvényes mondatot: „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (2,47)

Ennek bizonysága az is, hogy míg 2015-ben tíz gyülekezet működött, 2016 júniusára harmincháromra emelkedett a számuk; hogy a misszió vezetői az elmúlt nyáron tizennégy gyülekezetben tett látogatásuk során mintegy kétezer-hatszáz emberrel találkoztak; hogy 2015-ben új osztály indulhatott húsz tanulóval. Ez utóbbinak a támogatásához Magyarországról az Evangélikus Külmissziói Egyesület is hozzájárult.

Immár több mint tíz éve, hogy Nairobiban elkezdődött az a szolgálat, amelynek keretében árva gyermekek egy csoportja kap lehetőséget arra, hogy iskolába járhasson, egy másik csoport pedig naponta részesül egy tányér meleg ételben. Mindez számos itthoni adakozó (egyén, család, gyülekezet, hittancsoport, imaközösség stb.) hűséges támogatásának, az Evangélikus Külmissziói Egyesület önkéntes munkatársai kitartó szolgálatának, de mindenekelőtt mennyei Atyánk áldásának köszönhetően valósulhat meg. Jelenleg harmincnégy gyermeknek és fiatalnak fizetjük ki a tandíját, vesszük meg az iskolai egyenruháját és egy pár (az egyetlen pár) cipőjét, ezzel biztosítva, hogy ne az utcán csellengjen naphosszat, hanem lehetősége legyen a tanulásra. Mintegy negyven gyermek vesz részt az ebédprogramban: ők így naponta legalább egy alkalommal jóllakhatnak. 2016-ban is sor került az immár hagyományosan megrendezett karácsonyi ünnepségre, ahová minden támogatott árva gyermek hivatalos. Az ünnepség áhítatból, kis műsorból, egy finom ebédből és egyszerű ajándékaik kiosztásából áll. Minden ilyen karácsonyi alkalom előtt kérjük Istent, adja meg, hogy nyomorúságos körülményeik között is átélhessék a Megváltó születésének örömét.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 1. számában jelent meg, január 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.