misszió

Személyes emlékemet szeretném megosztani a kedves olvasóval abból az időből, amikor a finn testvérgyülekezeti kapcsolatok indultak a nyolcvanas években. Egy jóbarátommal elterveztük, hogy kerékpárral járjuk be Finnország délkeleti részét. Diákok lévén természetesen mindent a lehető legolcsóbban próbáltunk megoldani. Többheti hideg élelemmel felpakolva vágtunk neki az útnak, s tervünkhöz testvérgyülekezetünk lelkészétől kaptunk bicikliket. Oda- és visszautunk is Leningrádon keresztül vezetett, hiszen az akkori szocialista blokkban lényegesen olcsóbb volt oda repülni és ott vonatra szállva továbbutazni, mint ha egyenesen Helsinkibe mentünk volna.

Budapest – A télutó-tavaszelő időszakaiban mintegy fél évtizeden keresztül járták végig a szervezők az öt protestáns felekezet – a baptista, az evangélikus, a metodista, a pünkösdi és a református – templomait, imaházait annak érdekében, hogy Krisztust kereső vagy már követő, elsősorban cigány testvérek töltsenek együtt egy napot „Jézus Krisztus körül”. Kezdetben négy-ötszázan, tavaly már ezerötszázan (!) fogadták el a meghívást a protestáns cigánymissziós konferenciára. Rendezvényüket idén már hatodik alkalommal tartották meg március 6-án a Protestáns Cigánymis - sziós Fórum felekezetei. Az evangélikus koordinátor, Bakay Péter lelkész beszámolóját adjuk közre.

Kedves magyar keresztény testvérem, tégy egy próbát: mit mondanak közösségedben a barátaid, ha felveted nekik, hogy menjünk el a cigányok közé segíteni nekik, mert legtöbben hátrányos helyzetben vannak képzettségben, gazdasági, egészségi téren, valamint az Ige ismeretében és gyakorlásában is.

Budapest – Rendkívüli online missziói konzultációt tartottak egyházunk missziói munkaágainak vezetői. Az „őrlángon” megélt elmúlt esztendő ellenére az egyház él, a munkaágak a legkülönbözőbb módon, a lehetőségek szerint végezték szolgálatukat.

Budapest – A „Tanítványként a világban” tanfolyam a Krisztus-hit megélésében és elmélyülésében nyújt segítséget a Szentírás útmutatásainak és a protestáns kegyesség lelki örökségének fényében.

Nem tűnik hálás feladatnak a 2020. esztendő missziói mérlegét megvonni, hiszen ez az év nem a misszióról szólt egyházunkban. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt mi előre elgondoltuk. Sok mindent terveztünk a hagyományos missziói napokon és konferenciákon túl: Szélrózsa találkozó Gyulán, Ez az a nap! fesztivál a Puskás Arénában, eucharisztikus kongresszus, úrvacsora éve, egyebek. Újra meg kellett tanulnunk a jakabi feltétel megkerülhetetlen igazságát: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) Latinul is gyakran idézzük: „Deo volente…”

Szekularizált nyugati típusú világunkban a keresztény hit és vallásosság meglehetősen skizofrén helyzetbe került. Ennek oka, hogy az egyház és az állam szétválasztása a magánszféra hatáskörébe „száműzte” a spiritualitás dimenzióját. A kereszténység alapvető tanítása azonban, hogy az evangéliumot (a Jézus Krisztusról szóló örömhírt) hirdetni kell az egész világban, hogy minél több ember számára elérhető lehetőség legyen. Ezt a kettőt együtt nem lehet. És mégis ebben élünk hívő emberként, és ebben az ellentmondásban van elhívásunk arra, hogy két világ polgárai legyünk.

Budapest – A Kovász Közösség szervezésében került sor a Misszió és társadalmi felelősségvállalás a koronavírus-válságban címmel került sor református, evangélikus, zsidó, és szabadkeresztyén vallási közösségek és intézmények vezetőinek panelbeszélgetésére, konferenciájára, Eperjesi Tamás moderálásával. Az alkalom online készült videóját adjuk most közre.

A KözösPont egy keresztény fiatalokból álló önkéntes csapat, akik magyar könnyűzenei fesztiválokon megjelenve igyekeznek bemutatni a hívő élet és az egyházaik általuk megismert arcát. Immár húsz éve, minden évben találkozhatnak velük többek között a VOLT, Ördögkatlan, STRAND vagy éppen a SZIN fesztiválokon, ahol a katolikus, református és evangélikus fiatalok lelkészekkel együtt dolgoznak egy közös célért: elérni, megszólítani a fesztiválozókat, meghallgatni őket és személyes tapasztalataikon keresztül közelebb hozni Isten igéjét hozzájuk.

Ha nyár, akkor könyvek. Bizonyára hozzám hasonlóan sokan vannak így ezzel. Ilyenkor végre van annyi felszabaduló időm, hogy egymás után olvassam a vágyott irodalmi műveket. Emlékszem arra a nyárra, amikor a Száz év magány című világhíres alkotást olvastam. Mély benyomást tett rám. Valóban faltam. Ezt követte a Zorbász, a görög, majd pedig a Tizenhárom almafa.