Famagusta

Pál apostol első missziós útja ide, az akkor Szalamisznak nevezett városba vezetett, sőt talán apostoli nevét is az ekkor megtérített ciprusi római prokonzul, Sergius Paulus neve ihlette. Később itt végezték ki társát, Barnabást. Famagusta a velencei uralom alatt Ciprus leggazdagabb kikötővárosa volt, aztán több száz éves török hódoltság, majd később angol fennhatóság következett.

A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben virágzó üdülőhely volt, de az 1974-ben bekövetkezett török megszállás óta a pusztulás és elhagyatottság fészke. Körbekerített szállodaváros, romba dőlt, sokszorosan kifosztott hotelokkal. A ciprusi törökök sem bíznak abban, hogy tartósan berendezkedhetnek szakadár államuk e szegletében, hagyják tehát pusztulni. Van azonban Famagustának – török nevén Gazimağusának – egy virágzó része is: a bazárnegyed, középpontjában hatalmas gótikus katedrálissal. A gyönyörű épület, a Szent Miklós tiszteletére épült székesegyház a 16. század vége óta a hódító, Lala Musztafa pasa mecsetje… A város többi gótikus temploma régóta romokban.

A Szentföldről elűzött szerzetesek a 14–15. században több száz templomot építettek. Úgy tudják a helyiek, hogy az év minden napján más templomban imádkozhattak. A Szent Miklós tiszteletére emelt székesegyház, az egykori koronázótemplom épségben átvészelte a muzulmán időket, de mecset lett. Belül mindent az iszlám szabályai szerint rendeztek el: dísztelen falak, a lerombolt ólomüveg táblák helyén csupasz ablaküvegek, a padok helyén hatalmas imaszőnyeg. Az egyik tornyon aránytalanul kicsi minaret csúfítja a gótikát.

Idegenvezetőnk szinte biztosra veszi, hogy ilyen jövő vár a nyugat-európai székesegyházakra, például a reimsi katedrálisra is. Közel egy időben épültek. Van a templombelsőnek azonban egy szeglete, amely őrzi a keresztény múltat, s amelyet a látogatási időben megmutatnak az idegeneknek: egy néhai püspök épen maradt szarkofágját. Egyébként faláda rejti a díszes kőfaragványt, nehogy megzavarja a muzulmán ájtatosságot. A szarkofágot rejtő láda tetejét az idegenek kedvéért kérésünkre lehajtják. Gyulafehérváron a székesegyházban csak megrongált Hunyadi-síremlékeket láthatunk, Székesfehérváron is lerombolták a királysírokat. Famagusta tehát jobban járt.

Moszul

Az Iszlám Állam fegyveresei két éve foglalták el az iraki Moszult, az ószövetségi Ninivét és környékét. Ez lett kalifátusuk székhelye. Elűzték vagy megölték a kisebbségben lévő keresztényeket és mindenkit, aki nem tért át rögtön a muzulmán hitre, és nem állt be harcolni közéjük. Moszul most már hónapok óta ostromzár alatt van, minden házért elkeseredett harcot vívnak az iraki kormányerők és a kurd fegyveresek az iszlamistákkal. Vannak már felszabadult, de teljesen elpusztult körzetek, például a várostól tizenhárom kilométerre fekvő Bashika.

November 19-én, egy szombati napon a helyi Szent György-templom csúcsára a kurd harcosok, a pesmergák visszahelyezték a keresztet – persze nem az eredetit, a díszesen faragottat. Abból csak szilánkok maradtak, mint ahogy a keresztény gyü- lekezet is szétszóródott. A püspök, Afran al-Khouri tartotta az istentiszteletet, amelyen azonban zömmel csak a nem keresztény, hanem jezid kurdok ünnepelhették az egykor száznegyvenezres városka bevételét. A pesmerga név azt jelenti, hogy „szembenéz a halállal”. Ki tudja, mikor térhet viszsza az elűzött keresztény gyülekezet, amelynek az iszlám uralom alatt a halállal kellett szembenéznie.

Stockholm

Egy éve nagy port kavart, hogy Eva Brunne, Stockholm evangélikus püspöke indítványozta: távolítsák el a tengerésztemplom belsejéből a kereszteket, hogy a városba érkező muzulmánok zavartalanul imádkozhassanak. Javasolta azt is, hogy jelöljék meg Mekka irányát is, hogy tudják, merre kell térdepelniük.

Az evangélikus püspök kezdeményezését pró és kontra sokan kommentálták az interneten, szinte vallásháborús jelleget öltött az indítvány által felkorbácsolt vita. Volt, aki szerint Luther Márton forogna sírjában, mások pedig újra időszerűnek tartották, hogy a reformátor mintegy ötszáz éve elhangzott antiszemita mondatait ragadják ki szövegkörnyezetükből. A „trollok” persze sokszor említették azt is, hogy Brunne aszszony nyíltan vállalja leszbikus voltát, vagyis szerintük igazi botrányhős.

A stockholmi keresztbotrányról így tehát sokan hallottak, de azt kevesebben tudják, hogy Brunne asszony javaslatából nem lett semmi: ő nem a tengerésztemplom kerületének püspöke, tehát semmiképp sem dönthetett, a helyi gyülekezet viszont kerek perec elutasította a multikultúra ilyenforma megvalósulását. Talán emlékeztek Nagy Konstantin császárra, akinek a korabeli krónikák szerint az angyal megüzente: a kereszt jegyében győzni fog döntő csatájában. Stockholm azonban nem áll háborúban, csak megváltozott a menekülthullámok hatására. A helyiek félnek ünnepelni, sok nyugdíjas éppen a napfényes Ciprusra utazik.

Budapest

A Cifra palota igen népszerű gyermekdalgyűjtemény, hároméves unokám is betéve tudja a szép magyar népdalokat. Sokkal eredetibb dallamokon nő fel az a gyermek, aki nem a televízió nyugatos énekeire, hanem a Sárga csikóra vagy a Hopp, Juliskára táncol.

Feltűnő azonban, hogy a szerzőgárda nem következetes. Vannak a hagyománytisztelők, akik a DVD rajzain a templomokra keresztet tesznek, míg multikulturális szemléletű társaik csak csupasz tornyokat mutatnak, igaz, harangot ők is rajzolnak. A kispiricsi faluvégen például van kereszt a templomtornyon, míg a budai templom csúcsa üres. Van egy dal, amelyben a hétalvókat ébresztgetik a gyermekek: „János bácsi, keljen fel, harangoznak délre.” Itt csak harang van, kereszt nincs – János bácsi ma is mélyen alszik. Mindez azonban csak egy szelíd változata a kereszténységhez való viszonyulásnak, hiszen az ötvenes években az út menti kőfeszületeket döntögették az elkötelezett pártmunkások, vagy sorra lefejezték őket, a templomoknál meg zakatoltak – ezek viszont csak gyermekdalok. Az már persze felnőtthuncutság, hogy a kereskedelmi adók rémfilmjein a negatív hősök nyakában többnyire kereszt lóg.

Nálunk a Mikulás még senkit sem zavar, igaz, hogy az ötvenes évek módjára sokan Télapónak becézik. Az egyesült államokbeli Minnesotában viszont a hírek szerint már nincs semmilyen Mikulás, mert a helyi muzulmánok szerint ő aztán igazi hitetlen gyaur. Brüsszel főterén sincs adventi keresztény díszítés, és több angol iskolában nem ünneplik a karácsonyt, nehogy felfordulást okozzon a muzulmán diákok körében. Itthon még nem jutottunk ilyen mélységekig, és a várakat is sorra felújítják – Diósgyőrt, Visegrádot, Csókakőt s persze Eger várát… Mint műemlékes barátunk tréfásan megjegyezte: jöhetnek újra a törökök, ilyen erős váraink sosem voltak.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 1. számában jelent meg, január 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.