Urbán Józsefné Erzsi néni – nyugalmazott ápolónő, Ipolyvece

Hosszú időn át a nógrádgárdonyi szanatóriumban voltam ápolónő. Ott nagyon szerettek. Nem voltam anyagias, sőt, akiről tudtam, hogy nagyon nehezen van, annak vittem hazulról élelmiszert, gyümölcsöt, hogy ezzel is segítsem a gyógyulását. Ezt nem hízelgésből csináltam, hanem hittem abban, hogy ki kell segíteni a szegény embert. Mindez a vallásos hitemből adódik.

Hárman voltunk testvérek. Otthon is mindig imádkoztunk, énekeltünk. Ma is tudjuk az evangélikus énekeskönyv valamennyi énekét. A szüleink nagyon tartották az evangélikus vallást, annyira, hogy amikor katolikus településre költöztünk, nem akarták, hogy vegyes házasság legyen. Eljártunk a katolikus templomba is, mert egy az Isten, csak mi másként imádjuk Őt.

Ipolyvecén a gyülekezet segíti egymást, figyelünk egymásra, keressük, hogy a másiknak hol segíthetünk. Jóban vagyok a szomszédaimmal is, szeretjük egymást. Szeretnék még élni – ha nem is sokat, de egy kicsit –, boldog vagyok, szeretem az életet. Aztán majd elballagok valahova.

A Láthatóan evangélikus facebook oldala.