A kerekasztal-beszélgetésen fiatal házasok, házasság előtt állók, egyedülállók és szépkorúak is részt vettek. Őket Balikó Eszter és Elbinger Csaba, házasságterapeuták segítettek átvezetni a párkapcsolatok szövevényes tengerén.

„A házassággal elsősorban a nevünk változik, ami egyfajta legitimitást ad – mutatott rá Kovács Barbara teológushallgató. – Innen indul az egész, és közben attól félünk, hogy elveszik belőlünk valami, mert ezentúl feleség leszek. Pedig az igazság ennél sokkal árnyaltabb és jobb, mint elsőre tűnik.”

„A fogkrém az kardinális kérdés – egészíti ki feleségét Hajduch-Szmola Patrik lelkész. – De komolyra fordítva, szabadabbnak érzem magam, mert bátran, szerepek nélkül veszek részt egy emberi kapcsolatban.”

„Igen, mert a férfiak attól félnek, hogy elveszítik a szabadságukat és épp ezért nehéz elköteleződni – reagált tapasztalataira hivatkozva Balikó Eszter. – Ezért tolódik a házasság gyakran a harmincas évekbe: a frigy a félelmeket is képviseli.”

„Az együttélés, mint kapcsolati forma megsokszorozódott – hivatkozott a kutatásokra Elbinger Csaba. – Van egy hamis tudat, hogy a szerelem majd megold mindent, de ez nincs így. Tudnunk kell, hogy kinek milyen szokásai, igényei vannak, mit visel el és mit nem, hogyan lesz később a barátokkal.”

„Én szeretnék minél hamarabb férjhez menni, ám ez szerepzavarokat generálhat – kapcsolódott be az egyik fiatal jelenlévő. – Személy szerint nagyon szeretnék egy férjet felmutatni, hogy kikerüljek az úgymond húspiacról.”

„Lehet úgy megcsinálni, hogy jó legyen, de nagyon sok munka” – összegezte a lelkész.

Könyves vakrandi

Randipartnerre váró, becsomagolt könyvek várták az érdeklődőket Valentin-napon, a Tudásközpontban, a Csorba Győző Könyvtárban. Lényege, hogy a könyvet ne cím és borító alapján válasszuk. Fűkő Herceg Helga, az olvasószolgálat vezetője elmondta: ötven körüli könyvet csomagoltak be, melyeket hat szóból álló rövid mondattal láttak el. Így az olvasók nem tudták, hogy mit visznek haza az úgymond vakrandiról.