A kurzusra való felhívás jól megfogalmazta ennek lényegét és fontosságát: „A lelkészi szolgálat első éveinek egyik legizgalmasabb kihívása, hogy megteremtsük azokat a külső kereteket és előmozdítsuk azt a belső nyitottságot, amelyben késszé válunk a folyamatos változásra és fejlődésre Isten-kapcsolatunkban és gyülekezeti szolgálatunkban. Ennek az időszaknak másik izgalmas feladata, hogy felismerjük azokat a személyes karizmákat, amelyekkel a saját szolgálatunkat tudjuk egyedivé és színessé tenni. Ezekben az első években persze olyan nyugtalanító kérdésekkel is találkozhatunk, amelyek hosszú távon is megnehezítik a szolgálatunkat. Ezen kérdésekkel történő őszinte találkozásra is lehetőséget kínál a kurzus.”

Magam, és talán a többi résztvevő nevében is megfogalmazhatom, hogy egy ilyenfajta kurzusra nagyon nagy szükség van, segíti a beosztott lelkészeket, hogy biztos lépésekkel haladjanak az előttük álló szolgálati évek felé. A kurzus folyamán lehetőségünk volt a spirituális, elméleti és gyakorlati elmélyedésre is.

Az áhítatokon körbejártuk a jerikói vak gyógyulásának történetét, és szinte saját fülünkkel hallhattuk, amint Jézus azt kérdezi: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?”

Első ízben ismerkedhettünk meg a Lelkészi Életpálya Modell (LÉM) gondolataival és tervezeteivel, amelyet mindannyian pozitívan fogadtunk. Egyrészt azért, mert egyértelműen kitűnik belőle, hogy csökkenteni kívánja a lelkészek és lelkész családok megélhetésének jövőbeli bizonytalanságát, másrészt erősíteni, valamint növelni kívánja mindazt a színvonalat, amelyet egy lelkésznek képviselnie kell szolgálata során.

Nagy öröm volt számomra megélni az egységet, a közösséget, annak ellenére, hogy az ország különböző pontjaiból, különböző szolgálatokból érkeztünk meg. Jó volt ebben a közösségben spirituálisan elmélyedni, új ismereteket szerezni, együtt játszani és beszélgetni. Isten áldását kérem a szervezők további munkájára és lelkésztársaim szolgálatára!

A szerző beosztott lelkész a Tab és Környéke Evangélikus Egyházközségben.