A nap házigazdái Kárnyáczki Eszter és Szöllősi István nyíregyházi iskolalelkészek voltak, akik – a reformáció ötszázadik jubileumát idézve – Bóra Katalinnak, illetve Luther Mártonnak öltözve, Richly Zsolt most készülő, Luther életét feldolgozó rajzfilmjének színpadképe előtt konferálták a programokat.
A megnyitón elsőként az iskola igazgatója, dr. Roncz Béla köszöntötte a sportcsarnokot megtöltő, az alkalomra Luther-énekek közös éneklésével készült egybegyűlteket.
Ezt követően Lőrincz Csaba, parókus lelkész a négyszáz éves aszódi gyülekezet múltjáról és jelenéről beszélt. Elmondta, hogy az Úr kivételes kegyelmének élik meg, hogy a Galga völgyében az evangélikusok láthatják egymás harangtornyait, hallják a szomszéd gyülekezet harangjának hangját, hiszen evangélikusként nem kisebbségben élhetnek ezen a tájon.
Dr. Fábri György, az északi kerület felügyelője köszönetet mondott Istennek azért, hogy ezen a napon erőt adhatunk egymásnak ahhoz, hogy tudatosan vállaljuk evangélikusságunkat és ne legyünk kishitűek.
A megnyitó keretében a gimnázium diákjai mártíriumjátékot adtak elő, amely abban az időben játszódott, amikor „…akinek Bibliája volt, annak halállal kellett lakolnia”.
Dr. Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese igehirdetésében a missziói nap mottójául választott, „Nem szégyellem az Evangéliumot” (Róm 1.16) igéről beszélt. Úgy fogalmazott: a rómabelieknek írt levél igazi csodatevő könyv, hiszen ez a szöveg indította el az Istenhez vezető úton Augustinust; ez adott erőt Luther Mártonnak a reformáció küzdelmeihez; ez a könyv szolgált támaszul John Wesley anglikán egyházépítéséhez; és ez a szöveg volt a fundamentum Karl Barth új teológiájához.
A megnyitót követően a missziói nap résztvevői változatos témák köré szervezett beszélgetéseken vehettek részt, melyek közül – a teljesség igénye nélkül – emelünk ki néhányat. Klasszikus, ugyanakkor igen magas színvonalú bibliaórát tartott a lelki elmélyülésre vágyóknak az esemény mottójául választott igéről egyházunk két, nagy tudású nyugalmazott lelkésze, Balicza Iván és Zászkaliczky Pál. Interaktív együttgondolkodásra hívták a testvéreket a Rachel Eskesen lelkésznő vezetésével hazánkban szolgáló amerikai evangélikusok, akik – egyebek mellett – arról is beszéltek, hogy Isten hívásának engedelmeskedve miért vállalták a magyarországi szolgálatot, amit gyülekezetekben, gyermek- és szociális ellátó intézményekben folytatnak.
Egy másik szekcióban Bence Imre esperes a gyülekezetépítésről beszélgetett a testvérekkel. Úgy fogalmazott: fontos, hogy támogassuk az alakuló, formálódó gyülekezeteket, de talán még ennél is fontosabb, hogy tudatos közösségi munkával támogassuk azokat a működő, régi gyülekezeteket, melyek – példájukkal, illetve hitébresztő tevékenységükkel – valóban képesek lehetnek az eredményes missziós tevékenységre. Fontos, hogy az evangélikus közösség tagjai olyan kisugárzó, keresztényi életet éljenek, amely már önmagában hívogató lehet az egyház peremén, vagy azon kívül élőknek – fogalmazott Bencze Imre. A budavári gyülekezet igazgató-lelkésze felhívta a figyelmet arra is, hogy kitartóan kutassuk fel, hívogassuk a települések új, fejlődő területére beköltöző embereket, akik közül sokan keresik új környezetükben a befogadó közösséget, s ha szerethető, tartalmas, léleképítő, ötletes programokat kínálunk nekik, akkor akár köztük, evangélikusok között is lelki otthonra találhatnak.
A szekciókban folyó beszélgetéseket teológushallgatók segítették. Dr. Fabiny Tamás, az északi kerület püspöke ezzel kapcsolatban elmondta: különösen fontosnak tartja, hogy a pályájukra készülő teológushallgatók mihamarabb belekóstolhassanak a „terepmunkába”, hiszen így a gyakorlatban is megvalósulni láthatják azt, amit a teológia előadóiban hallgatnak.
Délután a sportcsarnokban folytatódott a program, ahol Lóczy Tibor lelkészi munkatárs megragadó őszinteséggel beszélt arról, miféle nehézségekkel kell megküzdeniük a szlovákságban mindinkább feloldódó felvidéki magyar evangélikusok között – Szeverényi János, országos missziói lelkészünk támogatásával – végzett missziói munka során. Azt mondta, hogy azért is különösen fontos ez a munka, mert a Felvidéken Isten nélkül aligha lehet megmaradni magyarnak. Az idei misszió nap offertóriumát ennek a szolgálatnak a támogatására ajánlotta fel az egyházkerület.
Fabiny Tamás püspök moderálta azt a pódiumbeszélgetést, amelyben különböző hivatások képviselő beszéltek arról, hogy miként mutatkozik meg mindennapi munkájukban a cselekvő Isten.
Deme János vegyészmérnök arról beszélt, hogy egyedül az Istenbe vetett hite segítette abban, hogy képes volt szembenézni az őt fiatalon megtámadó, halálos kórral. Az orvosok erőfeszítései pedig önmagukban aligha mentették volna meg őt, ha a küzdelem és a gyógyulás során nem az Igére támaszkodik – jelentette ki.
Frenyó Anna külföldön élő újságíró ezt a gondolatot vitte tovább, s a családjában előfordult esettel igazolta, hogy az erős hit, és a keresztény közösségre való támaszkodás mennyire fontos akkor, amikor súlyos betegséggel kell megküzdeni.
Badin Ádámnál a felvidéken élő előadóművész arról beszélt, hogy egy idegen nyelvi környezetben, sokszor a többségi társadalom kulturális és identitástörekvéseinek szelével szemben haladva is lehet sikereket elérni, ha a mindennapi küzdelmek során Isten igéjéből merítünk erőt.
Simon Eszter irodavezető pedig arra mutatott rá, hogy egy látszólag lélektelen, hivatali jellegű munkát is lehet szeretettel, emberséggel, empátiával végezni, ha a keresztény etikára támaszkodva irányítjuk beosztottainkat.
Az aszódi missziói napot záró, úrvacsorai istentiszteleten dr. Cserhátiné Szabó Izabella püspökhelyettes, Novotny Dániel aszódi iskolalelkész és Lőrincz Csaba helyi parókus lelkész szolgált.
A perselypénz összege 350 ezer forint volt.