Az irsai, kaposvári, kecskeméti, kiskőrösi, mezőberényi, pestszentlőrinci, pestújhelyi, sárszentlőrinci, soltvadkerti, kiskőrösi, szegedi, bonyhádi és az egyéb helyekről érkező fiatalok közösségépítő játékokkal, kiscsoportos beszélgetéseken, áhítatokon és istentiszteleteken, illetve sport alkalmakon is részt vehettek a két nap során.

Az este közös áhítattal indult a bonyhádi gimnázium kollégiumában, amelyen Seben Glória iskolalelkész és az ifjúsági énekeket feldolgozó mezőberényi zenekar szolgált.

A feltámadás reménységével foglalkozó áhítat után Pongrácz Máté bemutatta az új Szélrózsa Presbitériumot, amelynek tagjai gyors átöltözés után a „Krimi” nevezetű közösségépítő játék szereplőiként tértek vissza a megtelt díszterembe.

A tizenhárom csoportra osztott fiataloknak – Columbo módjára – egy bűntény megoldásában kellett közreműködniük a tizenhárom szereplő kihallgatásával. A pszichológussá, tanárrá, közmunkássá, lelkésszé, családtagokká átszellemült szervezők és a fiatalok között még a játék befejezése után is éjszakába nyúló beszélgetések alakultak ki a „pizsama party” során.

A szombati napsütéses reggelen – csatlakozva a Déli Evangélikus Egyházkerület missziói napjához – az ifik is részt vettek a nyitó istentiszteleten. A fiatalok énekszolgálata után Pongrácz Máté, a Szélrózsa lelkésze hivatalosan is ismertette a 2018-as Szélrózsa mottóját: MÉGIS – „a te szavadra mégis kivetem a hálókat!” (Lk 5,5).

Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora végezte. Kérdések sorával hívta a hallgatóságot a közös gondolkodásra, és szólított fel mindannyiunkat a felszabadító öröm megélésére.

A délelőtti program kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott a találkozó résztevői számára. A fiatalok az én&Te, az egymással és Istennel való kapcsolat témakörét járták körül, és beszélgettek arról, milyen értékeink vannak, hogyan viszonyulunk egymáshoz, hogyan élhetjük meg a társas kapcsolatainkat. Jó volt megtapasztalni, hogy a fiatalok szívesen osztották meg gondolataikat egymással, és nyíltak meg társaiknak.

Az ebéd után a missziói nap programjához hasonlóan alternatív programok közül választhattak a fiatalok. A fiúk többsége és a mozogni vágyók a focikupát választották. Voltak, akik az 1 perc és nyersz játékban próbálták ki ügyességüket, vagy éppen a szabaduló szobában igyekeztek megfejteni a feladványokat. A pihenni vágyók a filagóriákban telepedtek le, és társasjáték-klubbá szerveződtek.

Jó volt látni, hogy a szélrózsa minden irányából érkező fiatalok egymásra tudtak hangolódni, megtalálták a közös pontot, és szívesen töltöttek időt egymással. Ugyanakkor az is öröm volt, hogy a missziói nap idősebb résztvevői is örültek az ifiseknek. Jó volt hallani, ahogy a záró alkalmon mindegyik felszólaló beleszőtte a mondataiba az ifisek élethelyzeteit, problémáit, kihívásait is, vagy egy adott pillanatban közvetlenül szólította meg őket egy-egy kedves szóval.

A záró istentiszteleten Deák László, a Kispesti Evangélikus Egyházközség lelkésze szolgált igehirdetéssel, aki arra bátorított prédikációjában, hogy esendő emberként is merjük továbbadni mindazt az üzenetet, amit kaptunk Istentől.

Reméljük, Isten általunk is tudott adni az ifiseknek ezalatt a rövid idő alatt valami olyan élményt, amit hazavihettek, amire örömmel emlékezhetnek, és amiért szívesen eljönnek majd a következő Szélrózsára is, hogy ismét találkozzanak Vele, velünk és egymással.