Az április 3-5-ig tartó háromnapos hatodéves konzultáció első két napjának fő témája a teológushallgatók által megismert gyülekezetek bemutatása volt, amelyet egy-egy saját készítésű videó alapján prezentáltak. Emellett a református panelmisszióról szóló könyv közös feldolgozásával próbáltak válaszokat keresni a misszió aktuális kérdéseire.

A szerdán megtartott gyülekezetépítési konferencia nemcsak a hatodévesek, hanem mentoraik és az egyetem többi hallgatója számára is nyitott volt. A nap Baranyay Bence ötödéves lelkész szakos hallgató reggeli áhítatával kezdődött, majd két kerekasztal-beszélgetéssel folyatódott, amelyet a konferencia szervezői, dr. Szabó Lajos és Szabóné Mátrai Marianna vezettek. Fabiny Tamás püspök, dr. Tomka Ferenc római katolikus pap, egyetemi tanár, valamint Durkó István baptista lelkipásztor a misszió egy-egy árnyalatát villantották fel az első beszélgetésben.

Fabiny Tamás arról beszélt, hogy nincsen misszió szenvedély nélkül, mint ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben is láthatjuk. A két bibliai modell szerint az egyik a jeruzsálemi, amelyben a keresztények várják, hogy az érdeklődők hozzájuk jöjjenek, a másik pedig az antióchiai, amely egy nyitott, expanzív hozzáállás a keresők irányába. Utóbbira Pál apostol a legjobb példa, aki nemcsak mobilis volt, de felhasználta a meglévő úthálózatokat, kommunikációs eszközöket és munkatársakat is, csakhogy minél több embert elérjen. 

Tomka Ferenc, a káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia alapító plébánosa nagyon szép missziós eredményeket tudhat maga mögött. Egy kezdetben alig néhány fővel működő gyülekezetet sikerült évtizedek kemény munkájával körülbelül ezerfősre növelniük. Munkájának központja a hétköznapokban megvalósuló krisztusi szeretet. „Ne úgy menj a gyülekezetbe, hogy örülni akarsz, hanem hogy te örömöt akarsz szerezni másoknak” – mondta a plébános. Szerinte az ébredés a gyülekezetekben csak akkor valósulhat meg, ha a tagok nemcsak beszélnek az evangéliumról, hanem reggeltől estig meg is élik azt. Ez bár nagyon nehéz, de mindig erre kell törekedni és csak olyan döntéseket, személyi kinevezéseket szabad megszavazni, amelyek Jézust hirdetik és az ő jelenlétét növelik a közösségben. Ha ez nem valósul meg, akkor a gyülekezet nem fog jól működni. 

„Isten nagyon motivált az új gyülekezetek alapításában” – kezdte előadását Durkó István baptista lelkipásztor. Mint elmondta a misszió gyülekezetalapító ága sokáig teljesen ismeretlen volt az egyházban. A baptistáknál 2008-tól fordítottak egyre több figyelmet és energiát az új gyülekezetek alapítására, majd 2014-ben a Kornya-program keretében 2034-ig száz új gyülekezet alapítását tűzték ki célul.

Ez az célkitűzés rendkívül optimista, ugyanakkor reális azzal együtt nézve, hogy lesznek gyülekezetek, amelyeket viszont be kell zárni, mivel kihalnak a tagjai. A gyülekezetalapítás sokféle módon történhet: stratégiailag fontos helyeken, vagy a népvándorlás következtében, de előfordulhat egy már megszűnt közösség újraélesztése is. A baptista gyülekezetalapítás alapelve szerint egy új közösség a mennyben születik, tehát Isten már előbb akarja, mint az alapítók. A megszületett és talpra állt gyülekezet azonban egy idő után egy új közösséget kell, hogy alapítson, mert ahogyan Durkó István mondta „az almafa gyümölcse nem az alma, hanem egy újabb almafa.” 

A délutáni szekcióban az evangélikus egyház missziói stratégiáját ismerhették meg közelebbről a hallgatók. Gáncs Péter elnök-püspök prezentációjában elmondta, hogy egy 2016-os zsinati határozat szerint egyházkerületenként három-három új gyülekezetet terveznek alapítani. Azonban ennek megvalósulásához elengedhetetlen, hogy a lelkészeknek legyen gyülekezeti jövőképük, amelyet ha nem is azonnal, de szépen lassan szeretnének megvalósítani. A püspök elmondta, hogy még több „igen-emberre” van szükség, akik bíznak benne és tesznek is érte, hogy a kitűzött célok megvalósuljanak. 

Solymár Péter újpesti evangélikus lelkész és felügyelője, Haba Gábor együtt mondták el az alakuló káposztásmegyeri gyülekezet történetét. Az együttműködő közösség szerintük hatással van a környezetére is, ezért különösen is fontos, hogy mennyire van összhang a gyülekezeti tagok között. A fejlődéshez szükséges a kreativitás, az új ötletek kipróbálása, de nagy szerepet tulajdonítanak a hittanoktatásnak is, amely lelki erőt adhat az esetleges kudarcok elviseléséhez is. 

A budakeszi evangélikus gyülekezet szórványból vált önállóvá, és így kapta meg lelkészének Lacknerné Puskás Sárát. Beszédes név az, hogy „szórvány”, mivel ezt azt is jelentheti, hogy Isten magvetése a közösség. Egy szinte nulláról induló gyülekezetnél az első lépés a lelki fejlődés és csak ezt követi a körülményeknek és az anyagiaknak a gyarapodása. A lelkésznő elbeszéléséből egy szépen fejlődő, családias kisközösség képe rajzolódott ki a hallgatók előtt. 

A kerekasztal-beszélgetések végén elhangzó kérdésekből érdekes véleménycsere alakult ki. A hallgatók nemcsak elméleti tananyagot, hanem a gyakorlatban is jól hasznosítható ötleteket is magukkal vihettek erről a sokrétű ökumenikus konferenciáról.