A reformáció ötszáz éves évfordulója kapcsán Kalincsák Balázs és felesége, Kalincsák Balázsné Varga Katalin álmodott meg egy olyan programsorozatot, amelyben a négy gyülekezet meglátogatja egymást, együtt hallgatja Isten Igéjét és megismerik egymást.

Az álmot sikerült valósággá tenni: a Hidak a reformáció évszázadai fölött című sorozat első találkozójára került sor most virágvasárnap a nemeskéri templomban. A kicsiny gyülekezet nagy örömmel várta a mintegy 150 fős vendégsereget.

A délelőtti úrvacsorás istentiszteleten a celldömölki gyülekezet lelkésze, Rác Dénes szolgált igehirdetéssel, de mind a négy gyülekezet lelkésze, így Kalincsák Balázs, Kalincsák Balázsné Varga Katalin, Rác Dénes, Hegedűs Attila és Mihácsi Lajos is részt vett a liturgiában.

Az istentisztelet után a gyülekezetek lelkészei szóltak pár szót, elhangzottak a hirdetések, majd a nemeskéri gyülekezet helyettes lelkésze, Hegedűs Attila beszélt néhány mondatban a gyülekezet múltjáról, különleges templomáról, illetve jelenéről és álmairól.

A délelőtti programot ebéd követte a Faluházban, itt volt idő beszélgetni, ismerkedni, kissé felmelegedni - hiszen a templom ilyenkor még jóval hűvösebb, mint a kinti levegő.

Fél kettőkor kezdődött a délutáni program: a falu énekkara énekelt pár éneket. Ez az énekkar az ökumené szép helyi példája: mind evangélikus, mind katolikus asszonyok alkotják a kart, és régi hagyomány, hogy például szenteste mindkét templomban énekelnek. Nagy öröm volt, hogy lelkesen vállalták a fellépést ezen az alkalmon is, hiszen az artikuláris korszakra való emlékezés lényege nem a sérelmek felhánytorgatása, hanem a hálaadás.

A nap zárópontja a kórus éneke után a MEVISZ Bárka csoport passiójátéka volt, ép és fogyatékkal élő fiatalok előadásában. Valóban lélegzetelállító, ahogyan a kerekesszékesek az egészséges fiatalok segítségével legyőzik a testi, beszédbeli akadályokat, hogy eljátsszák, miként élik meg Jézus utolsó földi napjainak és feltámadásának történetét. A gyülekezet, ahol tudott, velük énekelt, és többen a könnyekig megindultak a passiótörténet egyik-másik pontjánál.

Meghatottan és hálásan búcsúztunk el egymástól. Éreztük, hogy ez jó kezdet volt: már ismerősökként tudunk találkozni legközelebb szeptember utolsó vasárnapján Mihácsi Lajos lelkész meghívására a vadosfai templomban.